Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

146 Pulai J.—Kárpáti A. megoldása az iszap szerves anyaga jelentős részének a metánná történő átalakítása. A kommunális, valamint a hígabb ipari szennyvizek esetében ugyan ez a megoldás közvetlen úton ma még igen gazdaságtalannak tűnik, a koncentráltabb elfolyó vizek, különösen élelmiszeripari szennyvizek esetében azonban széleskörű gyakorlat. A kommunális szennyvizek fölösiszapjának, ami már jóval koncentráltabb szerves anyag, az anaerob feldolgozása, rothasztása, majd a maradék komposztálása évtizedek óta bevált hulladék újrahasznosítási gyakorlat. 1.4. Energia- és költségkímélés metanizációval A metanizáció során a hulladékok szerves széntartalma a mikroorganizmusok tevékenységének eredményeként maximális (+4) és minimális (—4) oxidációszámú szénvegyületek elegyévé alakul. Ezek a CO2 és a CH

4. Az átalakításhoz minimális energia szükséges, azonban az csak a mezofil hőmérséklet tartományban (30-35 Celsius fok) játszódik le a gyakorlati hasznosítás szempontjából elfogadható sebességgel (Abeling-Seyfried 1992). A keletkező gáz energiatartalmának kihasználása a hulladék biomassza energia-tartalmának újrahasznosítását jelenti. A szerves anyagok szén mellett jelenlevő foszfát tartalma a metanizáció során változatlan (orto-foszfát), nitrogén és kéntartalma redukált formában (NHJ és S

2-) a vizes fázisban marad. A szulfid vonatkozásában a kicsapatás azért is gyakorlat, mert az oldott szulfid, pontosabban a szabad kénhidrogén toxikus a metanizációt végző mikroorganizmusokra. Az eredeti nitrogén tartalom ugyanakkor ammóniumként, oldott, disszociált formában lesz jelen a vízben, így az ammónia toxicitása a gyakorlatban nem érvényesül. A foszfát nem okoz semmilyen káros hatást az átalakítás folyamatában sem oldott, sem lebegő állapotú csapadék formájában. Az ammónium ennek megfelelően teljes mennyiségében, a foszfát pedig a kicsapatásától függő mértékben az anaerob tisztítás elfolyó vízében jelentkezik. Ugyanide kerül még egy viszonylag kisebb oldott szerves anyag hányad is. Az utóbbi egyébként az aerob tisztítást végző mikroorganizmusoknak jól hasznosítható, azokkal könnyen eltávolítható szennyezettséget jelent. Az anaerob tisztítók elfolyó vizeiben azonban az említettek miatt a kommunális szennyvizekéhez képest lényegesen kisebb a szerves C:NH4-N arány. Ilyenkor hasonló problémát jelent azok nitrogén tartalmának teljes eltávolítása, mint azt a speciális ipari szennyvizek esetében tapasztalhattuk. Segédtápanyag hozzáadása nélkül gyakorlatilag alig megoldható. 2. Csökkentett energia és szerves tápanyag igényű nitrogén eltávolítás A fejlesztés lehetséges irányai a probléma megoldására a nitrogén eltávolításhoz szükséges oxigén és szerves tápanyag mennyiségének csökkentése. A jelenlegi ismeretek szerint ez kétféleképpen lehetséges. Egyik megoldás a korábban is hasznosított autotróf/heterotróf mikroorganizmusok oxidációjának és redukciójának szabályozásá, a másik a tisztán autotróf mikroorganizmusokkal történő nitrogén-eltávolítás.