Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
2. füzet - Takács Károly: Árpádkori csatornarendszerek
Árpád-kori csatornarendszerek kutatásának eredményei 271 Az árok török eredetű szó, amely a honfoglalás előtt került nyelvünkbe. Török etimonja az ariq, vagy aruq szinte kizárólag 'öntözöcsatorna'jelentésben ismert, néhány török nyelvben 'folyó' jelentése is van. A szó 'öntözöcsatorna', 'vizet vezető árok'jelentésben továbbvándorolt a törökből az iráni, a finnugor, a mongol, a balkáni és a kaukázusi nyelvekbe. Az ariq szó szerepe különösen a fejlett közép-ázsiai öntözőkultúrákban volt igen nagy (Ligeti 1986). A török ariq-ból szabályosan keletkezett a magyar nyelv árok (aruk) szava (Benkő 1967-84, Ligeti 1986). Megemlítendő, hogy az árok latin megfelelője a fossa az antikvitásban az öntöző és vízlevezető csatornák általánosan elteijedt megnevezése volt. így nevezték az észak-afrikai provinciák, Egyiptom, Mezopotámia és a mediterrán területek öntözőrendszereit, de természetesen az északi tartományok hasonló létesítményeit is, amelyek elsősorban a Rhone, a Rajna és a Duna völgyében épültek. A fossa szó más jelentésben alig ismert (Daremberg—Saglio 1963). Levéltári kutatásaink (a kónyi, a székasi, a boywai, a madocsai és a kanyári határleírásokban fossatum, a faddiban fossa, a halomi, a ponyvádi, és a csertői reambulációkban pedig aruk néven szerepeltették a csatornákat) alapján megalapozottan állíthatjuk, hogy az Árpád-kori Magyarországon az árok és latin megfelelője a fossa — a szavak eredeti értelmével egybehangzóan — elsődlegesen 'mesterséges vízvezetö meder', 'csatorna'jelentésben élt. Ez egyben választ ad arra a kérdésre, hogy mi volt a mesterséges vízvezetö meder ősi szava nyelvünkben, a csatorna szó ugyanis mai jelentését csak a kora újkorban nyerte el. A csatorna a latin cisterna-ból származik és szláv közvetítéssel jutott el hozzánk. Első előfordulásaiban még víztartály, azaz ciszterna jelentésű (Benkő 1967-84). Áz Árpád-kori forrásokban mind & fossa, mind pedig az árok viszonylag gyakran szerepel, mindenekelőtt természetesen a határleírásokban. Az 1000 és az 1200 közötti időből 134 határjárás maradt fenn, ebből 44-ben tűnik fel fossa, vagy árok, tehát az összes forrás egyharmadában. Az oklevelekből azonban a puszta számadatokon kívül helyenként több is kiolvasható. Számos esetben találkozunk olyan leírásokkal, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy az adott területen a fossa-пак, vagy aruk-nak nevezett építmények nem szétszórtan helyezkednek el, hanem összefüggő hálózatot alkotnak (1055: Györffy 1992, 1086: Györffy 1992, 1177: Borsa 1962, 1193: Jakubovich-Pais 1929, 1211: Erdélyi-Sörös 1912-16, 1264: Knauz 1874-82, 1270: Fejér 1829-44, 1292: Knauz 1874-^82, 1300: HO 1865-91). Forrásaink szinte sohasem adnak útbaigazítást az „árkok" funkciójáról, ami érthető, hiszen ennek a leírók számára nem volt jelentősége. Néhány kivételes esetben mégis arról értesülhetünk, hogy az árkokban víz folyt, abban vizet vezettek (1211: Fejér 1829-44, 1214: Marsina 1971, 1239: Wenzel 1860-74, 1268: Wenzel 1860-74, 1284: Fejér 1829-44,1300: HO 186591). Ennél jóval nagyobb az olyan adatok száma amikor közvetlenül funkcióra való utalás ugyan nincs, ám a leírás szerint ezek vizekhez kapcsolódnak: folyókból, erekből, tavakból ágaznak ki, illetve folyókat kötnek össze egymással, vagy vízfolyásokat tavakkal (1061: Györffy 1992, 1075: Györffy 1992, XI. század vége: Györffy 1992, 1177: Borsa 1962, 125 í : DL 355, 1262: Wenzel 1860-74, 1264: Fejér 1829-44, 1278: Wenzel 1860-74). Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a fossaк és aruk-ok az esetek többségében vizek környezetében tűnnek fel, a szövegek alapján viszont — szűkszavúságuk miatt —nem mindig egyértelmű a vizekhez való kapcsolódásuk.
