Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
1. füzet - Domokos Miklós: A Duna-vízgyűjtőbeli országok hidrológiai együttműködésének három évtizede
A Duna-vízgyűjtőbeli országok hidrológiai együttműködésének három évtizede 95 ország: az NSzK, Ausztria, Jugoszlávia és Románia — a DB vizgyűjtőbeli illetékességét tagadó politikai megfontolások miatt - távol maradt, bár az NSzK (noha akkoriban még a DB-nek sem volt tagja) rendszeresen küldött megfigyelőt a Munkacsoport tanácskozásaira. A Munkacsoportban együttmüködö 4 ország kutatóintézetei, a pozsonyi Vízgazdálkodási Kutatóintézet (VUVH), mint témavezető intézmény koordinálásával, munkatervüknek megfelelően, az egyes országok hozzájárulásaiból (pl. Kardos 1975) már 1972—73-ban összeállították a Duna-vízgyűjtő területeikre eső sokéves átlagos vízmérlegeit és a fő vízmérleg-elemek izopléta-térképeit. E munka szakmai-informatív értéke - a közre nem működő országok „fehér foltjai", ill. a szolgáltatott információk országhatárok mentén szükséges egyeztetésének lehetetlensége miatt - természetesen nagyon csekély. Elmarad pl. a két kiváló Duna-hidrológus professzor önmagukban ugyan konzisztens információkat tartalmazó, viszont a különböző Duna-vízgyűjtőbeli országok hidrológusi közösségének bizonyítható egyetértését szükségképpen szintén nélkülöző, korábbi munkáinak értékétől (Kresser-Lászlóffy 1964, Lászlójfy 1965). A Munkacsoport kényszerűen csonka vízmérlege pozsonyi VUVH intézet általi — akkoriban sokak számára érthetetlen - 1973. évi közzétételének ugyanakkor igen nagy volt a tudományos—diplomáciai jelentősége. Ez a közzététel ugyanis erős — mondhatni kényszerítő - ösztönzést adott az együttműködéstől addig elzárkózó másik négy ország hidrológusainak arra, hogy csatlakozzanak a közös munkához, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy az csakis valamennyi Duna-vízgyűjtőbeli ország együttes részvételével lehetett eredményes. Az immár valamennyi 8 Duna-vízgyűjtőbeli ország együttműködésének formáját — többszöri egyeztetés után, ma már talán anakronisztikusnak tűnő „hibrid" megoldásként— 1974-ben úgy alakították ki, hogy míg az országok első csoportja (BG, CS, H, SU) továbbra is a Duna Bizottság Munkacsoportja keretében, a pozsonyi VUVH (A. Sikora, dr. A. Stancík) koordinálásával tevékenykedett, addig az utóbb csatlakozott országok (A, D, YU, RO) hidrológusai az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjának (NHP) nemzeti bizottságai révén, egy Belgrádban létrehozott Műszaki Titkárság (Prof. S. Jovanovic, G. Bozic) koordinációjával vettek részt a közös munkában, a pozsonyi és a belgrádi koordinátor pedig öntevékenyen összehangolta munkáját (Domokos 1998). Két közös munkanyelv volt: a német és az orosz. 3. A dunai együttműködés I. szakasza (1974-86), a Duna-Monográfia megjelenése A közreműködő országok körével együtt a „Duna-medence vízmérlegedként indult közös munka tematikája is bővült. A nyolc ország hidrológusai „A Duna-medence hidrológiai monográfiája" c. kiadvány (Duna-Monográfia) előállítását tűzték ki célul, a következő három fő fejezettel 1 (zárójelben a fejezetet koordináló ország): 1 A Duna-Monográfiába eredetileg 6 fejezetet irányoztak elő, majd közülük hármat - a vízminőségi, a hordalék- és a jégviszonyokkal foglalkozó fejezetet-a Monográfia mielőbbi megjelentetése érdekében elhagytak azzal, hogy e témákkal majd a Monográfia megjelenése után összeállítandó kiegészítő kötetek foglalkozzanak.
