Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Szilágyi Endre: A Kerka-völgyi vízrendezés hidrológiai alapjai

76 Szilágyi Endre A vízjárás jellemzésére a Vízgazdálkodási Intézet hivatkozott kiadványából vettük az adatokat. Eszerint a közepes kisvízi hozamok és az 50% valószínűségű középvízhozamok (VGI 1986): országhatárnál 0,04 és 0,9; Lentinél 0,4 és 2,1; tormaföldei vízmércénél 0,8 és 4,6 m

3 s~

!. A vízgyűjtő geológiai és morfológiai felépítése kedvez a szélsőséges vízjárás kialakulásának. Gyakoriak a magas csúcsú árhullámok. Az éven belüli legkisebb és legnagyobb vízhozamok aránya Tormaföldénél 1:20 és 1:150 között változott. A völgy árvízi szempontból legveszélyeztetettebb része az AlsószenterzsébetLenti közötti terület. 1.2. Emberi beavatkozások és hatásuk a vízgyűjtőn és a vízfolyáson A vízgyűjtőn az utóbbi 40 évben történt legfontosabb lefolyást módosító beavatkozás a melioráció volt. Azzal a céllal végezték, hogy a terület nagy részét borító, rossz vízgazdálkodású talajon kielégítő színvonalú nagyüzemi mezőgazdasági termelés váljon lehetségessé. A kisparaszti gazdaságokban alkalmazott bakhátas művelés helyett az összeszántott nagyüzemi tábláknál mélylazítással megnövelték a talaj vízbefogadó képességét. A telített talaj víztelenítésére drénezés szolgált. A melioráció csökkenti a felszíni és növeli a felszín alatti lefolyás hányadot. Hatékonysága fenntartása érdekében müvei rendszeres karbantartást igényelnének. Mivel ez a terület nagy részén alig valósul meg, egyre kisebb a felszíni lefolyást csökkentő hatás. A vízfolyást jelentősen módosító vízrendezési beavatkozásokat az elmúlt 40 évben, több fokozatban, eltérő hidrológiai ismeretekből kiindulva tervezték és végezték. A nagyvízi rendezésnél általános követelmény volt, hogy lakott területeken a meder szállítsa az 1% valószínűségű, külterületen a 10% valószínűségű nagy vízi hozamot. 1998-ban sem a Kerka, sem mellékvizei nem voltak erre képesek. Ennek két alapvető oka van: — a medrek nagyrészt alulméretezettek, - a fenntartási munkák több évtizedes elmaradása miatt a medrek még ezt az alulméretezett vízszállítási igényt sem tudták teljesíteni. Az eltérő hidrológiai ismeretekből kővetkező alulméretezésre két példát mutatunk be. Az alulméretezés oka általában az, hogy a korabeli tervek készítői nem rendelkeztek a viszonylag hosszú, mérési eredményeken alapuló nagy vízi adatsorokkal. Első példánk Bajánsenye térségéből való. Itt a vízrendezési tervekben közölt nagyvízhozamok és a II. Vízgazdálkodási Kerettervhez készített feldolgozásból kapott nagyvízhozamok között jelentős eltérés van (I. táblázat). Az 1528 sz. terv adatforrása egy 1962-ben készült tanulmány, az 1812 sz. tervé valószínűleg az 1965-ben kiadott Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve, illetve а В 3%-os árvízi tényező térképe, amelyet első változatban 1954-ben publikáltak. Az eltérések a terület egyre jobb hidrológiai megismerésének „természetes" következményei.