Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

4. füzet - Nagy László: Az elviselhető kockázat

570 Nagy László sítása is. A biztonság, a nagyobb biztonság iránti vágy jelentkezik az árvízvédelmi gátak tervezési előírásainál is. A tudomány fejlődése lehetővé teszi, hogy egyre jobb numerikus módszerekkel egyre pontosabb adatokhoz jussunk a gátak biztonságával kapcsolatban. A mérnököket gyakran kérték fel Nyugat-Európában és az Egyesűit Államokban, hogy különböző alternatívák esetén határozzák meg a kockázatot és nyilatkozzanak, hogy elviselhető-e az a kockázat. Az általános vélemény az, hogy a mérnökök nem felelhetnek meg egyedül az ilyen kérdésekre, nem válaszolhatnak csak műszaki szinten egy ilyen tanulmány elkészüléséért, hiszen - egy ilyen tanulmány gazdasági adatokat is tartalmaz, - egy érintett társadalmi rétegre vagy az egész társadalomra vonatkozik és a társadalom véleményének, tűrőképességének kell visszatükröződnie benne. Ezért a kockázat számítás megfelelő képzettségű gazdasági szakemberekkel közösen készül, a vonatkozó türöképességi határokat a műszaki-gazdasági döntéshozók (vagy politikusok) jelölik ki. A kockázat nagyságának meghatározásánál két értéket határoznak meg párhuzamosan - a kedvezőtlen esemény bekövetkezésének valószínűségét, és - a kedvezőtlen eredmény esetén jelentkező kár nagyságát. Felmerül a kérdés, hogy az „abszolút biztonság" helyett a kockázat számításnál milyen kockázati értékek adnak a különböző csoportok, a közösségek, a társadalom stb. számára megfelelő biztonságot. Az elfogadható kockázat koncepciójának legfőbb gondolata annak a ténynek elismerése, hogy további biztonsági intézkedéseket hozni egy ésszerűen meghatározott szint felett (pl. épületek túlzott megerősítése, védelmi célú szerkezetek építése, dupla rendszerek kiépítése veszélyes termékek többszörös körülzárására stb.) értelmetlen. Az állam biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos politikája Hollandiában, Nagy Britanniában, Japánban, az Egyesült Államokban és más fejlett országokban az utóbbi években egy adott időperiódusban a társadalom és a természet számára egyaránt elfogadható kockázati szint koncepcióján alapul. Ez váltja fel az „abszolút biztonság" koncepcióját. A kockázat számítás segítségével a biztonsági rendszerek védmü hálózatok tervezhetővé, méretezhetővé és ellenőrizhetővé válnak. Az „elfogadható kockázat" meghatározása több kritériumú döntési folyamat során történik, melyben a gazdasági jellemzőknél figyelembe kell venni a nehezen vagy nem számszerűsíthető károkat, veszteségeket is. A fogalom megalkotását követő több mint tíz évben a megjelent publikációk nagy száma foglalkozik a természeti veszélyek, ebből származó kockázat kvantitatív becslésével és térképezésével, mint például árvíz, földrengés, rézsűcsúszás vagy a vulkánkitörés. A Magyarországon ritkán jelentkező, a relatíve alacsony intenzitású földrengés rendkívüli riadalmat kelt, amikor egy ugyanolyan földrengés Japánban csaknem mindennapos. A károk összehasonlítása is azt mutatja, hogy japánban lényeges többlet költségért az épületeket már földrengésállóbbá készítik. A kérdés az, hogy ugyanezek a többlet költségek Magyarországon is indokoltak-e. Valószínű, hogy nem, mert mások a természeti környezeti hatások. Számításoknak kell kimutatni, hogy a meglévő építmények megerő-