Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

4. füzet - Nagy István-Schweitzer Ferenc-Alföldi László: A hullámtéri hordaléklerakódás (övzátony)

A hullámtéri hordalék-lerakódás (övzátony) 553 A vizsgált övzátony a folyó bal partján fekszik, ahol a hullámtér változatos morfológiájú és nagyobb, harmadfokú árvízszinteket meghaladó domborulatok is előfordulnak a hullámtéren belül. Az árvízszint fölé emelkedő dombocok mindenképpen foszilis képződmények, de az sem biztos, hogy szabályozás előtti időkből származnak-e. Az elsődleges vizsgálat szerint szélfújta homoklerakódással növelt fosszilis zátonyképzödmény lehet. Az övzátony legmagasabb feltárt szintje 86,4 m В.

f., a létrehozott függőleges bevágás teljes vastagsága 2,5 m. A lépcsős mintázást átfedéssel alakították ki, hogy az illesztés biztonságos legyen. A feltárásból (0,05 m-ként) gyűjtött minták és a fényképfelvételek alapján 0,300,40 m-es nagy rétegzettség, azon belül a szemcseösszetétel alapján néhány centiméteres rétegzettség ismerhető fel. A különböző rétegek szemcseösszetételének változékonysága nem haladja meg az árvízi lebegtetett hordalék mérettartományát, ennek megfelelően a legnagyobb szemcseméret 0,2 mm. A különböző szemcsefrakció alapján elkülöníthető a legfelső 0,05 m, melynek agyag és iszaptartalma 36,5%. Ezt követően 0,35 m-es mélységig a szemcseösszetétel 0,05 m-ként változik, majd attól lefelé 0,02-0,2 mm-ig terjedő homoktartalom 0,15— 0,20 m-es lépcsőkben emelkedik, majd kb. 1 m-es mélységben újra csökken. Az 0,05 m-ként vett minták vizsgálata alapján finomabb rétegzettség meghatározására nincs lehetőség, annak ellenére sem, hogy a minták között határozott szemcse összetételi különbségek mutatkoznak. A feltárásról készített fényképek (9. ábra) csak a folyami üledékképzödés azon jellegzetességeit érzékeltetik, mely szerint nincsenek éles réteghatárok és a fokozatos átmenetet alkotó réteghatárok egyenetlenek, pontos határfelület ritkán jelölhetők ki, az átmenetek sem karakteresek. Az adott körülmények között annak ellenére, hogy a szemcse összetételi változékonyságot felhasználjuk, nem vállalkozhatunk a különböző időszaki árvizek üledékföldtani beazonosítására. A minták elem összetételét 15 fő komponens elemzésével határozták meg, abban a reményben, hogy a fö elemek mélység szerinti megoszlása az ülepedés idejének meghatározását elősegíti. A szénizotópos vagy abszolút kormeghatározásokat a helyenként fellelhető gyökérmaradványok megnehezítették és nem volt anyagi forrás finomabb elemzések elvégzésére. Közismert, hogy a folyók szállított fémtartalmának a kiülepedése túlnyomórészt a legfinomabb agyag és iszap frakcióhoz kötődik, ezért az értékelésnél erre a tényre figyelemmel kellett lenni. A nagyobb agyag és iszaptartalmú rétegekben valamely főelem koncentráció növekedése nem feltétlenjelenti az ülepítő víz eredeti nagyobb koncentrációját. A fö komponens értékek Cluster-analízise alapján négy összetételében jelentős eltérést mutató zónát különböztetnek meg (Braun—Dezső-Hadady 2001). A felszíntől számított 0-0,30 m zónában az ólom, réz, cink és a króm koncentrációja lényegesen nagyobb, mint az alatta lévő 0,30-1,30 m-ig terjedő szakaszé. Az ólom és a cink koncentrációja 0,90—1,30 m között is mutat értékelhető maximumot. A harmadik zóna 1,30-2,05 m-ig tetjed és a kalcium nagy koncentrációja jellemzi. Az egyes zónákban az agyag és az iszap együttes mennyisége 20,8, 25,5, 19,2, 18,1%-os. A cinktartalom változása követi az agyag iszapfrakció változását, követke-