Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

500 Könyvismertetés Alföld aszályra leginkább hajló, arra leginkább érzékeny térsége a Közép- és az AlsóTisza vidék. Ezek a területek egyúttal a leginkább belvíz-veszélyeztetett térségek is, tehát vízháztartási szempontból kétszeresen is kedvezőtlen adottságúak, ami a belvízrendezési és vízhasznosítási munkálatoknál megkülönböztetett figyelmet érdemel. Szalay Miklós: Az Alföld felszíni vízkészlete című tanulmánya 6 oldal szöveget, 1 ábrát és 4 táblázatot foglal magában. A mindennapi szóhasználatban, de a vízgazdálkodás szakterületén is sokan sokféleképp értelmezik a folyók vízkészletének fogalmát. Ennek elsősorban az az oka, hogy a vízfolyásban véletlenszerűen változó lefolyás mennyiségi jellemzése többféle szempont szerint történhet. A magyar vízkészlet-gazdálkodási gyakorlat az augusztus hónapban a napok 80 százalékában rendelkezésre álló vízhozamot (rövidítése: öaugso) használja a felszíni vízkészlet jellemzésére. A Szerző az Alföld felszíni vízkészletének eredetével foglalkozó fejezetben rámutat arra a sajátos helyzetre, mely szerint az Alföldön (az ország legszárazabb területén) a folyók menti területek viszonylagos vízbőségével szemben nagy területeken a helyben keletkező csekély lefolyás a felszíni vízkészlet egyetlen hozzáférhető formája. A tanulmányban a Szerző a területi különbségek kimutatása érdekében nemcsak a folyók vízkészletének, hanem az ennél nagyságrenddel kisebb helyi keletkezésű vízkészlet ismertetésére is kitér. A továbbiakban áttekintést kapunk a határon túli és a hazai vízkészlet-módosító hatásokról, a tanulmány zárófejezete az Alföld hasznosítható vízkészletének meghatározását és számszerűsített összetevőit tartalmazza. Liebe Pál: Az Alföld felszín alatti vízkészlete című tanulmánya 6 oldal szöveget, 5 ábrát és 1 táblázatot tartalmaz. Az Alföld legnagyobb kiteijedésü regionálisan összefüggő felszín alatti víztartó képződményét a pliocén-pleisztocén kavicsos, homokos, iszapos, agyagos rétegezett medenceüledék képviseli. A medencebeli tárolórendszer legjobb vízvezetö-képességü részét a síkságra kilépő folyók pleisztocén-holocén kavicsos törmelékkúpjai alkotják. A pleisztocén üledékek vastagsága a Dél-Alföldön a 800 m-t is eléri, a vízvezető rétegek aránya átlagosan 50%, szivárgási tényezője 10"

4 m/s körüli. A Szerző áttekintést ad a felszín alatti vizek szintjének és nyomásviszonyainak alakulásáról, ehhez kapcsolódva a felszín alatti áramlási rendszerekről. Külön fejezet tartalmazza a felszín alatti vizek hőmérsékletére és kémiai összetételére vonatkozó információkat, kiemelve, hogy az arzén és az ammónium koncentráció magyarnál szigorúbb EU határértékei miatt csökkeni fog a rétegvízkészletek ivóvízellátásra történő hasznosíthatósága, nagy területen fog problémát okozni. A felszín alatti vízkészletének igénybevételével foglalkozó fejezetben a Szerző rámutat, hogy az Alföld vízellátása legnagyobbrészt a rétegvízkészletekböl történik, amelyek a felszínközeli rétegek talajvízkészletével függnek össze. A felszínközeli rétegeket egyre növekvő mértékben terheli az öntözésre szolgáló — nagyrészt illegális — vízhasználat. A Duna-Tisza közén az engedélyezett igénybevétel a kitermelhetőség határán van, a tényleges kitermelés ennél kisebb, de az illegális vízkivételekkel növel-