Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

492 Balog Károly nálók, a víz-társulások és a kormány megfelelő képviselőiből alakított vízgazdálkodási ügynökség — intézi. E szervezetek működési prioritásait és tevékenységük finanszírozását öt évre szóló, az ügynökségek igazgatótanácsai által közösen kidolgozott, a vízgyűjtő medencék vízgazdálkodási bizottságai által elfogadott és a miniszterelnök által jóváhagyott programok alapján irányozzák elő. Ezek az ügynökségek osztják el a rendelkezésre álló pénzalapokat azon helyi önkormányzatok, feldolgozóipari vállalkozások és mezőgazdasági gazdálkodók között, akik vállalják a vízkészletek mindenkori mennyiségi és minőségi mutatóinak a szükséges szintre hozását, illetve fenntartását. E fejlesztési forrást az adott körzet vízfelhasználói által a vízkészleteket terhelő/szeny nyező kibocsátások alapján számított és megfelelő vízminták elemzésével is alátámasztott vízhasználati díj szedésével teremtik elö. Az 1997-200l-es időszakra hatályos, sorrendben a hetedik vízgazdálkodási program keretében előirányzott munkálatok értéke eléri a 105 milliárd frankot (mintegy 4220 Mrd Ft). A Franciaországban kialakított vízgyűjtő szemléletű, fenntartható integrált vízgazdálkodási rendszert ma már az EU-tagok is széles körben alkalmazzák. A műszaki bemutatókon és minősítő vizsgálatok révén, illetve számos konferencián nemzetközi méretekben is népszerűsített rendszert bevezetett országok, illetve vízgyűjtő területek megfelelő együttműködési megállapodásokra támaszkodva francia kezdeményezésre 1994-ben külön nemzetközi szervezetet (RIOB) is alakítottak és 1997 decembere óta a RIOB állandó delegációt tart fenn Brüsszelben, az EU székhelyén. 2. Alapelvek, szervezet A szűkösen rendelkezésre álló természeti erőforrásként kezelt víz kellő mennyiségben és minőségben való rendszeres szolgáltatása megfelelő vezeték-hálózatot és vízkezelő telepeket is igényel — létesítésük és fenntartásuk költségeit a szolgáltatási díjaknak tartalmazniuk kell. Ezen alapelv érvényesítésével a rendszer fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges pénzeszközök tulajdonképpen a napi fogyasztás révén előteremthetők. „A fogyasztó fizet" elv mellett természetesen itt is érvényesül „a szennyező fizet" elve, melynek érvényesítését a mintegy 50 ezer főt foglalkoztató, évi közel 45 milliárd frankos forgalmat lebonyolító vízgazdálkodási hálózat biztosítja. Az adott vízvízgyüjtön belül a vízellátás mennyiségi és minőségi jellemzőire, valamint a megfelelő eszközök és berendezések finanszírozására vonatkozó kérdésekre vonatkozóan valamennyi érdekeltet tömörítő testületekben hoznak döntést — beleértve a zökkenőmentes ellátást elősegítő pénzügyi ösztönzést is. Helyi szinten az ivóvíz-ellátásért és a szennyvízkezelésért a polgármester felel. Az ellátást a vízszolgáltató ügynökségek pénzeszközei, valamint gyakran megyei szinten rendelkezésre álló források bevonásával önkormányzati vagy magánkézben lévő vállalkozások biztosítják. Megyei szinten az ellátásért, a megfelelő vízszolgáltatási politika és műszaki követelmények érvényesítéséért a prefektus által irányított megyei elöljáróság a felelős. A megyén belüli koordináció vízgazdálkodási képviseletek (MISE) feladata, egy-egy régión belül viszont a vízgazdálkodási politika konzisztenciájára az illetékes regionális környezetvédelmi hivatal (DIREN) ügyel. A hat vízvízgyüjtő vízgazdálkodásának össze-