Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Philipp István: Az árvízvédelmi földművek viselkedése

484 Philipp István csekély, így a mentett oldali töltésláb repedéseiben a víz igen magasra emelkedik és ezért képlékennyé válhat a mentett oldali töltésláb anélkül, hogy a töltés „átázna". Ez az átázás tehát többnyire nem a teljes töltéstest átázásával függ össze, hanem a mentett oldali töltéslábban létrejött repedések okozta meredek szabad rézsűk tönkremenetelének következménye, mely az altalajból a nyomásesés szintjéig a repedéseken feláramló víz és az ezen túlemelkedő kapilláris víz hatására jön létre. Az 1965. évi „nagy dunai árvíz" óta máig az árvízvédekezés gerincét — a töltés magasítás kivételével — a mentett oldali rézsű alatti különböző rézsűhajlású repedések átázása miatti belső rézsű omlások megszüntetését célzó bordás rézsűterhelés jelenti. Ennek eredményeképpen megszűnnek ezek a belső rézsűk a terhelés okozta tömörítés hatására egyidejűleg csökkentve a rézsűk anyagának hézagtérfogatát az ezt kitöltő víz egyidejű kipréselésével. így csökkenthető a töltésláb föld anyagának áteresztőképessége és növelhető annak szilárdsága, tehát állékonysága. Mivel egyidejűleg nő a szivárgó vizzel szemben a súrlódási ellenállás, egyidejűleg megemelkedik a fakadóvíz veszélye és a buzgárképződés lehetősége. (Az 1965 évi árvíznél a Duna jobb part bátai szakaszán emiatt felúszott a mentett oldali fedőréteg, melyet homokzsák szőnyegre helyezett kőbordákkal kellett leterhelni.) Egy nagyteljesítményű tömörítő géppel mindkét oldali töltésrézsű megfelelő tömörsége elö- illetve visszaállítható. Az 1965. évi ipari vásáron bemutatott német gyártmányú vibrációs juhláb hengerrel végzett bemutató munka eredményét a VITUKI mérte és megállapította, hogy ez a gép 3,5 m-es talajréteget a védtöltéseknél megkívánt mértékűre tudta tömöríteni (Szilvássy 1965). Úgy vélem, ezek után belátható, hogy a töltések alatti talajtömbben a víz állandóan mozog függőlegesen és vízszintesen egyaránt s ez állandóan befolyásolja az altalaj állapotát, viselkedését. A folyamat árvízkor igen nagymértékben felerősödik és esetenként veszélyezteti a védvonal védőképességét. 4. A töltések alapozása Új töltések építésénél, vagy erősítésnél csak alig több mint ötven éve alapozzák a töltéseket. Eltávolítják az épülő töltés vagy erősítő szelvényrész alól az ú.n. „termőréteget" és a fák, bokrok gyökérzetét, majd barázdákkal biztosítják a fedőréteg és a töltés együttdolgozását. Az épített töltéstestet tehát már jóval a „terepszint „alatt kezdik „építeni", a terepszint feletti töltésrésszel azonos módon és az alsó rétegsor - az alapozási sík — sokkal gondosabban van összedolgozva a termett fedőréteggel, mint a felette beépülő rétegsorok egymással (3. ábra). Az 1960-as évek óta a gépi földmunka jellemző a töltéserősítésekre, ami az alapozás síkja alatti altalajra is kiterjedő, egyre jobb tömörítést eredményezett. A 3. ábrán az is látható, hogy a töltéstest és az altalaj fedőrétege egy test, azért ezeket együtt kell kezelni szivárgás, elcsúszás, felhajtóerő, repedezettség, stb. szempontjából С

Philipp 1999). A heterogén, fokozatosan és többlépcsőben kiépített, azaz közben „elöregedett" töltéseknek csak kis része ázik át a töltés a talpszélesség teljes hosszában, de ez esetben