Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Philipp István: Az árvízvédelmi földművek viselkedése

482 Philipp István hozam változásával, ami ugyancsak azt eredményezi, hogy a fedőréteg alsó síkjától felfelé haladva csökken a talajok kémiai változásával összefüggő áteresztőképesség növekedési üteme. Ezzel ellentétesen hat e folyamatnak az oxidáció és a csapadékvíz által vezérelt része, mely természetesen a töltés felső részét érinti erőteljesebben. 3. A töltés alatti altalaj A fedőréteg alatti altalaj a védvonal terhelés hatására sok esetben kitér. Eredménye a védtöltéseket keresztező műtárgyak — zsilipek és szivattyútelepek nyomócsövei — meghibásodása, ill. ezek repedése és törése miatt keletkező problémák. Erdős (1916) a belvízlevezető zsilipek tönkremenetelének okaként az árvédelmi töltések nagy méreteit, a trapézszelvény miatti rendkívül egyenetlen terhelések, az igen rossz altalajviszonyokat, az árvizek következtében a terhelés időnkénti változását jelöli meg. Utal a szemcsés altalaj viselkedésére is : „... az altalajra átvitt nyomás a homok ama tulajdonságánál fogva, hogy a nyomást nem annyira lefelé, mint inkább oldalirányba továbbítja, nem terjed függőlegesen lefelé, hanem oldalirányban, s ezért a homokot oldalirányba kitéríti." Sajó (1916) ezzel kapcsolatban írja: „... a repedést nem csupán a terhelés egyenetlensége, hanem az altalaj egyenetlensége következtében az ülepedés különbözősége is okozza." A töltés okozta egyenlőtlen terhelést követi a zsilipek süllyedése, ill. deformációja. A mentett oldali csővéget a töltéstest és a vízterhelés hatására létrejött talajkitérés emeli meg. E folyamatot fokozza az altalajban mozgó víz hatása is (Széchy 1952). A töltések nemcsak a műtárgy-kereszteződéseknél süllyednek. Évtizedek óta mérik és a nyilvántartási terveken rendszeresen átvezetik a töltések koronamagásságának változását (süllyedését), de ennek okát a korona „kopásában" jelölték meg, pedig a süllyedés mértéke indokolná más okok keresését. Az okok között első helyen áll a talaj víztartalmának növekedése és a talajvízállás változása (Széchy 1952). Ha a talaj víztartalma megnő — akár külső csapadékvíz vagy élővíz hozzájutása, akár a talajvíz emelkedése következtében — a talaj fizikai és szilárdsági tulajdonságai (összenyomhatósága, nyírószilárdsága) megváltoznak. Különösen kötött talajokban okoz a víztartalom növekedése az összenyomhatóságban és a nyírószilárdságban, szemcsés talajokban pedig a nyírószilárdságban tekintélyes csökkenést. A talajvízállás változása szintén süllyedést okoz mind a szemcsés, mind a kötött talajokban. Ha a talajvízszint lesüllyed, a szemcsékre ható vízfelhajtó erő megszűnik és a talaj önsúlya megnő. A nagyobb terhelés természetesen süllyedést okoz. A süllyedés mértéke kötött talajokban általában véve nagyobb, mint a szemcsés talajokban, ahol csak laza állapotú talajokban lesz érezhető mértékű (Széchy 1952). Szemcsés talajokban szerepet játszik a talajvízszint ismételt változása, amely ismétlődő terheléssel és tehermentesítéssel jár és állandóan növekvő — bár intenzitásában egyre csökkenő süllyedéseket okoz. Az ingadozó viz mozgása mellett a talaj szemszerkezetét tömörebb állapotba hozza, a finomabb szemcséket megmozgatva, a nagyobb szemcsék közötti hézagokba mossa.