Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Philipp István: Az árvízvédelmi földművek viselkedése

480 Philipp István Összefoglalóan megállapítható, hogy a védtöltésekben-ha azok homogén szerkezetűek—a permanens szivárgási görbe nem alakul ki, ezért а szükséges és elégséges keresztmetszeti szelvény meghatározásnál a mértékadó árvíz tartósságát is valamilyen módon figyelembe kellene venni. Homogén — azonos anyagból és technológiával épített — töltésszelvény talán sehol sincs, ezért az árvízi terhelés hatására a töltés szinte minden pontjában a változó körülmények (anyagminőség, tömörség, repedezettség, a pórusok víz és levegő telítettsége) miatt más-más törvényszerűségnek hódolva (vízszivárgás, áramlás, levegőmozgás) alakul az átázási folyamat, mely a töltéstestet részben, vagy egészben átáztatja és annak állékonyságát befolyásolja, esetleg veszélyezteti (VITUKI 1974). 2. A töltések anyaga Az árvízvédelmi töltések viselkedésének egyik meghatározója a földmüvek anyaga. Bármilyen anyagból és technológiával beépített töltésszelvény állandóan változik. Megjelent az „elöregedés" fogalma, melyet sokáig nem tudtak meghatározni, de az utóbbi időben ez a fogalmom és az ezt létrehozó okok is megfogalmazást nyertek. A töltés anyagának állandó változása bizonyos mértéig megóv a „korszerűen méretezett „védvonalak iránti túlzott elvárástól és biztonságérzettől. Galli (1976) szerint: "A védvonalak alatti szivárgásokat és a töltések állékonyságát — a rétegvastagságon kívül — mindig három jellemző: a rétegek vízvezetö-képessége, a hidraulikus talajtöréssel szemben tanúsított szivárgási stabilitása és a kötött rétegek vagy a töltésanyagok „vízálló" képessége befolyásolja." A jellemzők a réteg szemcséinek méreteitől, a réteg települési rendszerétől és a réteg anyagának ásványi és kémiai stabilitásától függenek. Vízépítési szempontból minden talajréteg jellege szerint három csoportba sorolható: a „vízvezető", az „átmeneti" és a „kötött" rétegek. A stabil tömörséget a belső erők nagysága, ezeket pedig a szemcse méreteken kívül, a talajok ásványi és kémiai adottságai, elsősorban a talajban uralkodó agyagásványok jellege határozzák meg. Ha tehát megváltoznak a talajok ásványi és kémiai adottságai, megváltozhat a talaj belső erőrendszere, stabil tömörsége és igy műszaki minősége is. A talajok ásványi és főképpen kémiai adottságai pedig könnyen megváltozatnak. Átalakulhatnak akkor, ha megváltoznak a talaj, vagy a talajréteg környezetének az adottságaik, elsősorban a talajjal érintkezésbe kerülő víz kémiai jellege és a környezet oxidációs lehetősége. Az agyagásványok báziscseréi, vagy egyes ásványok átalakulása, szétesése és átkristályosodása, stb. azok a folyamatok, amelyek a kötött talajok ásványi és kémiai jellegét és így belső erőrenszerét is jelentősen megváltoztathatják. Minden kötött talaj négy csoportba: „vízálló", „duzzadó", „szétfolyó", „zsugorodó" sorolható. A vízálló csoportba sorolható talajok műszaki jellemzői a várható környezetváltozások hatására sem változnak meg. A duzzadó csoportba sorolható talajokban a duzzadást okozó belső erők az átalakulások hatására megnövekednek.