Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Nagy László: Természeti veszélyek és a kockázat

Természeti veszélyek és a kockázat 441 Felmerül a kérdés, hogy az „abszolút biztonság" helyett a kockázat számításnál milyen kockázati értékek adnak a különböző csoportok, a közösségek, a társadalom stb. számára megfelelő biztonságot. Az elfogadható kockázat koncepciójának legfőbb gondolata annak a ténynek elismerése, hogy további biztonsági intézkedéseket hozni egy ésszerűen meghatározott szint felett (pl. épületek többszöri megerősítése, védelmi célú szerkezetek túlzott építése, dupla rendszerek kiépítése veszélyes termékek körül­zárására stb.) értelmetlen. Új létesítmények csak akkor építhetők elfogadható szintnél nagyobb kockázatú területen, ha előzőleg a kockázatot az elfogadható szintre csökkentik. Ennek eszköze lehet: védelmi rendszer kiépítése, a létesítmény fajtájának, típusának megváltoztatása, vagy egyéb ésszerű intézkedések. Fontos célként jelölhető meg a kockázat tudatosodása. Sok ember a kérdésekig sem jut el a környezeti veszélyekkel, a környezeti kockázatokkal és a nem nyilvánvaló (pl, sokkal később megmutatkozó) károkozásokkal kapcsolatban. A modem és kényel­mes életnek sok esetben a megnövekedett kockázat az ára, hiszen az egyre hatásosabb vegyi anyagok, a növekvő mennyiségben fogyasztott víz és energia, a gyorsabb közle­kedési eszközök és pályáik egyúttal a környezetre is, életünkre is hatással vannak. Az emberek alig ismerik ezeket a valóságos veszélyek hatásait. Egyes nem kívánt, sokáig lappangó kísérő jelenségekre csak akkor döbben rá a közvélemény, amikor már a fo­lyamatok nem visszafordíthatok (Bigham 1995). A kockázatszámításban a veszélyeztetettség meghatározása, az események bekö­vetkezési valószínűségének becslése, a negatív események láncolatának, a bekövetke­zés kiterjedésének, az esemény következtében érintettek és sérülök meghatározása a feladat (Nagy 1999). A különböző katasztrófák összehasonlítása, az események ábrázolása a kockázati diagramban történik, ahol a függőleges tengelyen rendszerint az esemény bekövetke­zési valószínűsége, a vízszintes tengelyen az esemény bekövetkezésekor a keletkezett kár és/vagy a halálos áldozatok száma szerepel. A 3. ábra a kis és nagy tönkremeneteli valószínűségű, valamint az alacsony és magas kárral jelentkező események szétválasz­tását mutatja. A nagy kockázatot a magas kárral jelentkező és nagy tönkremeneteli valószínűségű események jelentik. Mindenképpen az a legkedvezőbb, ha ritka ese­mény kis kárral jelentkezik. Tekintettel arra, hogy a természeti katasztrófák megjelenésére hatással nem va­gyunk, így műszaki beavatkozások is csak korlátozottan készülhetnek a negatív hatá­sok csökkentésére. A 4. ábrán az Egyesült Államokra vonatkozó tornádó, hurrikán, földrengés és meteorok becsapódásának kockázatát láthatjuk ( Whitman 1984). A víz­szintes tengelyen a gazdasági kár helyett a potenciális áldozatok száma, a függőleges tengelyen pedig a káros esemény éves előfordulásának gyakorisága szerepel. A föld­rengések szempontjából körülbelül 0,01 éves gyakorisággal szerepel a 10 000 halálos áldozattal járó esemény, vagyis olyan földrengés amelyik 10 000 életet követel körül­belül 100 évente egyszer fordul elö. Megállapítható, hogy: - földrengés, tornádó és hurrikán hatására átlagosan 1000-10 000-szer annyi ál­dozat van, mint meteorit találat következtében,

Next

/
Thumbnails
Contents