Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Nagy László: Természeti veszélyek és a kockázat

Vizügyi Közlemények, LXXXI1I. évfolyam 2001. évi 3. füzet TERMÉSZETI VESZÉLYEK ÉS A KOCKÁZAT NAGY LÁSZLÓ A „veszély", a „kockázat" és a „valószínűség" a beszédben egymáshoz közelálló fogalmak. Sokan a hétköznapi élet szinonimaként használják, gyakran nyelvi nehézségek miatt (Ayala 1990). A „veszély" általános értelemben a károk bekövetkezésének lehetősége. A veszély a „kockázat" forrása. A veszélyt anyagi természetű tárgyak, vagy egy közösség károkozó képességeként definiálhatjuk, a veszély a károk bekövetkezésének lehetősége. A veszély legjellemzőbb tulajdonsága az intenzitás. Egy természetes folyamat intenzitása a talaj, a víz, a levegő, vagy kombinált rendszerek mozgásának nagyságával, valamint az ezek által veszélyeztetett területtel és ezen események visszatérési valószínűségével jellemezhető (Tóth-Nagy 1994). 1. Veszélyérzet A veszély érzete egyénben vagy csoportban alakul ki a veszedelem esetén, mely nagymértékben függ az emberek ismereteitől, korábbi tapasztalataitól. A veszélyérzet változtatható felvilágosító, oktató tevékenységgel. Ehhez azonban világosan kell látniuk az egyéneknek, hogy mi az ö feladatuk a veszélyek és az utánuk fellépő a károk csökkentésére. (Például az angol kormány tízszer akkora összeget költ az AIDS-el kapcsolatos felvilágosító munkára, PR tevékenységre, a veszély bemutatására és a megelőzéssel kapcsolatos oktatásra, mint az AIDS kutatására.) A társadalom tagjai nem feltétlenül érzékelik a fenyegető veszélyeket. Nagyon eltérően alakul az azonos veszélyhelyzettel kapcsolatban a kockázat értékelése azokban, akiket az adott veszély érinthet. Meghatározott anyagi és egyéb motivációk alapján egyesek önként vállalják a nagyobb veszélyt is (pl. munkavégzés robbanásveszélyes munkahelyeken), a társadalom tagjainak többsége viszont akaratán kívül juthat veszedelmes helyzetekbe (pl. az ipari baleset által sújtott körzet lakói). Tények igazolják, hogy minél jobban tudatában vannak az emberek a tényleges veszélyeknek, annál kedvezőbbek a feltételek a súlyos konfliktusok megelőzésére, azok demokratikus kezelésére. Méltányolható az egyén számára a mérlegelt veszély, ha elfogadható lehetősége van arra, hogy a céltudatos viselkedéssel az elérhető előnyök (pl. anyagi javak szerzése) ellensúlyozni képesek az ismeretek alapján becsült és elfogadott kárt (vagy személyi sérülést), vagy egyéb fenyegetést. A veszélyérzet befolyásolható, fejleszthető. Megfelelő kommunikációval a veszély érzet el is túlozható. Példaképpen említhetjük Ausztriában az atomerőművek elleni erős veszélyérzetet, vagy Magyarországon a felfokozott izgalmakat a vízlépcsőkkel kapcsolatban. A kézirat érkezett: 2001. VI. 06. Nagy László oki. építőmérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF Budapest) főtanácsosa.