Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
3. füzet - Nováky B.-Goda L.-Domokos M.-H. Bergmann: Éghajlatváltozási hatások keresése a Felső-Rába vízgyűjtőjében
408 Nov áky В.-Goda L.-Domokos M.-H. Bergmann Mindkét mérőszám esetében egyfajta területi rendeződés figyelhető meg. A magasabban fekvő vízrajzi állomások, illetve az ezen állomásokhoz tartozó vízfolyások vízjárása a legkevésbé instabil, a vízfolyások mentén lefelé haladva az instabilitás foka előbb növekszik, majd a vízfolyások alsó, alacsonyabban fekvő szakaszán ismételten csökken az instabilitás foka. A legnagyobb mértékben instabilnak a Felső-Rába középső szakasza mutatkozik. A vízjárás stabilitásának a vízgyűjtő magasságával összefüggő változása az éghajlatnak az ugyancsak a vízgyűjtő magassága függvényében változó stabilitásával függhet össze. A középső magasságok éghajlata adott évben hol a magasabban fekvő területek, hol az alacsonyabban fekvő térségek éghajlatához hasonul, s lesz ezért a legváltozékonyabb. A bemutatott vizsgálatok folytatásaképpen célszerű lenne a vízjárás-stabilitás időbeli alakulásával is foglalkozni annak megállapítására, hogy az miként alakult pl. a XX. század folyamán. A stabilitási mutatók időbeli alakulása valószínűleg szoros kapcsolatban van az esetleg már megkezdődött éghajlatváltozásokkal. Ezért a javasolt további vizsgálat minden bizonnyal megalapozott következtetésekre vezethet majd az éghajlatváltozásról és annak következményeiről. 2. Hidrometeorológiai adatsorok trendjei 2.1. Felhasználható észlelési adatok A vizsgálathoz - a HM ( 1996) c. kiadványhoz korábban már összegyűjtött adatanyag célszerű kiegészítése, ill. az utóbbi évek adataival való meghosszabbítása után — 19 ausztriai és 6 magyarországi, vagyis összesen 25 vízhozammérő állomás havi és évi észlelési adatai álltak rendelkezésünkre. Mivel valószínűsíthető, hogy az esetleges trendek éghajlati eredetűek, célszerűnek láttuk az elemzésbe bevonni a terület jellemző hőmérséklet- és csapadékmérő állomásait is. Osztrák területen 18, magyar területen 2, tehát összesen 20 hőmérsékletmérő állomás, továbbá 34+32 = 66 csapadékmérő állomás adatsorait használtuk fel (/. ábra). Az adatsorok állomásonként változó évben (1951-ben vagy később) kezdődnek. A vízhozam-idősorok egységesen 1998-ban, a hőmérséklet- és csapadék idősorok az 1995—96-os években végződnek. 2.2. Bázisidőszak. A vízhozam-adatsorok meghosszabbítása Vizsgálatunk elsődleges célja a vízhozam-adatsorokból kiolvasható trendek meghatározása volt. E trendeket nyilvánvalóan csak akkor lehet majd jellemzőnek tekinteni, ha eléggé hosszú időszakok adataiból állítjuk elő őket, s akkor lesznek egymással összehasonlíthatók, ha valamennyien ugyanarra a bázisidőszakra vonatkoznak. A 25 vízhozammérő állomás listájának áttekintése, valamint különböző körülmények mérlegelése alapján úgy döntöttünk, hogy a vízhozam-trendvizsgálatok közös bázisidőszaka az 1966-98 közötti 33 éves időszak legyen.
