Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
3. füzet - Nováky B.-Goda L.-Domokos M.-H. Bergmann: Éghajlatváltozási hatások keresése a Felső-Rába vízgyűjtőjében
Eghaj latváltozási hatások keresése a Felső-Rába vízgyűjtőjében 403 stabilitás fokát. E probléma egyik megoldása a (3) képlet szerinti СогЬщ-féle CS mutató alkalmazása. A probléma másik megoldási lehetősége, ha visszatérünk a Shannonféle mutató eredeti n H = -Yp rlnp, (5) 7=1 alakjához, és a hidrológiai rezsim stabilitásának jellemzésére a választott diszkrimináns-időszak hosszának megfelelően felosztott év időszakaira külön-külön számítjuk az adott esemény előfordulási valószínűségét és ezekből számítjuk a Shannon-féle mutatót. Pl. ha a diszkrimináns idő 3 hónap, akkor az évet 4, egyenként 3 hónapból álló időszakra osztjuk fel és az adott esemény módosított Shannon-mu\aXö)á\ a H* =P\ • lnp\+p2- lnp2 + Pl • Inpi + P4 • InpA (6) szerint számoljuk, ahol p\ a diszkrimináns-időszakban, p2, рз és p4 az azon kívüli, de a diszkrimináns-időszakkal azonos tartalmú időszakokban való előfordulás valószínűsége. Nyilvánvaló, hogy fennáll a P\ +Р2+Рг+Рл= 1 (7) egyenlőség. A (6) képlet szerinti, általunk javasolt Ht mutató viszonylag szoros kapcsolatban áll a (3) szerinti, СогЬщ-féle CS mutatóval : a két mutató közötti lineáris korrelációs együttható értéke 0,61. E kapcsolat lehetővé teszi, hogy ugyancsak a III. táblázatban javaslatot tegyünk a vízjárás-stabilitás Hton alapuló minősítésének empirikus tartományaira. 1.2.2. Eredmények A vízjárás stabilitásának vizsgálatához kiválasztott hat hidrológiai esemény MAXI, MAX2, MAX3, MINI, MIN2 és MIN3 - az adott vízjárás-típus diszkrimináns-időszakaiban való előfordulási valószínűségeit a Felsö-Rába-vízgyűjtő 24 vízmérce-szelvényére a IV. táblázat foglalja össze. (A táblázatban vastagon szedett számok jelölik azokat az eseteket, amikor a valószínűség nem kisebb 0,5-nél.) AIV. táblázatból megállapítható, hogy a hidrológiai eseményeknek a diszkrimináns időszakban való előfordulási valószínűsége általában 0,50 alatt marad. Különösen igaz ez a havi legnagyobb lefolyásokra: pl. az első legnagyobb havi lefolyás, a MAXI, egyetlen vízgyűjtőben sem fordul elő a diszkrimináns-időszakban 0,5-nél nagyobb valószínűséggel. Több olyan vízfolyás is van, ahol valamennyi hidrológiai eseménynek a diszkrimináns-időszakban való előfordulási valószínűsége 0,5 alatt marad és mindössze kettő olyan akad - a Feistritz és az Arany-patak —, ahol három hidrológiai esemény előfordulási valószínűsége is meghaladja a 0,5 értéket. Mivel tehát a hidrológiai események előfordulási valószínűségére az esetek nagy többségénél apj<50 összefüggés áll fenn, a 2.1.2. fejezetben leírtaknak megfelelően a stabilitás mérésére a (2) képlet nem alkalmas. A stabilitás mérését ezért а СогЬщ-féle (3) és a tanulmányunkban javasolt (6) képlet alapján végeztük, amelyek korlátozó feltétel nélkül alkalmazhatók.
