Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
3. füzet - Nováky B.-Goda L.-Domokos M.-H. Bergmann: Éghajlatváltozási hatások keresése a Felső-Rába vízgyűjtőjében
398 Nov áky В.-Goda L.-Domokos M.-H. Bergmann - A két régió közötti átmeneti térség, ahol a legnagyobb havi lefolyás - az alacsonyabban fekvő régióéhoz némileg hasonlóan - korábban, áprilisban van, a legkisebb havi lefolyás - a magasabban fekvő régióhoz hasonlóan - télen, februárban jelentkezik. 1.1.2. A vízjárás tipizálása diszkrimináns-időszakok alapján A lefolyás havi megoszlása az egyes években természetesen eltér a sokévi átlagostól. Adott évben a legnagyobb havi lefolyás az átlagot jellemző hónapokhoz képest akár korábban, akár későbben is jelentkezhet, s előfordulhat az is, hogy a legnagyobb havi lefolyás adott évben olyan hónapban jelentkezik, amelyben sokévi átlagban éppen a legkisebb havi lefolyás előfordulása jellemző. A Rába szentgotthárdi szelvényében pl. — ahol sokévi átlagban a legnagyobb havi lefolyás márciusban, a legkisebb havi lefolyás szeptemberben van — 1973-ban, egyetlen kivételként az évek sorában, a legnagyobb havi lefolyás szeptemberben fordult elő. Hasonló példák más vízhozammérő állomások esetében is kimutathatók. A vízfolyások vízjárásának tipizálását annak figyelembevételével is elvégeztük, hogy adott, a havi lefolyás éven belüli menetét jellemző hidrológiai események melyik hónapban, illetve több hónapból álló ún. diszkrimináns időszakban jelennek meg a leggyakrabban. A hidrológiai rezsim tipizálásához — a FRIEND/AMHY vizsgálatokhoz hasonlóan ( Stànescu-Ungureanu 1997) - hat hidrológiai eseményt választottunk: az első, második és harmadik legnagyobb, illetve az első, második és harmadik legkisebb havi lefolyást, amelyeket jelöljön rendre MAXI, MAX2, MAX3, MINI, MIN2, MIN3. Valamennyi hidrológiai eseményre megjelölhető az a diszkrimináns-időszak, amelyben az adott esemény megjelenése - múltbeli tapasztalatok alapján — a legvalószínűbb. A diszkrimináns-időszak terjedelmét három hónapban korlátoztuk. A Güns/Gyöngyös rattersdorfi szelvényében pl. az 1951—95. évek között az első legnagyobb havi lefolyás (MAXI) leggyakrabban a február—április hónapokból álló időszakban jelent meg, összesen 17 alkalommal, azaz az évek közel 39%-ában. A második és a harmadik legnagyobb havi lefolyás leggyakoribb megjelenése március-május illetve április-június hónapokban volt: az évek 50%-ában, illetve 36%-ában fordult elö. Az első, második és harmadik legkisebb havi lefolyás leggyakrabban az augusztus-október, július-szeptember és október-december hónapokból álló időszakokban jelent meg, amikor az adott hidrológiai esemény megjelenési gyakorisága 45%, 43% illetve 48% volt. A MAXI, MAX2, MAX3, MINI, MIN2 és MIN3 események leggyakoribb előfordulása alapján valamennyi vízhozammérő állomásra meghatározhatók a diszkrimináns-időszakok. A diszkrimináns-időszakok alapján a vízhozammérő állomások vízjárása tipizálható, azonos típusba sorolva azon vízhozammérő állomásokat, amelyekre az adott hidrológiai események diszkrimináns-időszakai, vagy legalábbis azok többsége megegyezik, eltérésük esetén pedig az eltérés nem volt nagyobb egy hónapnál. Az ismertetett elveknek megfelelően az egyes vízhozammérő állomások vízjárása a II. táblázat szerint tipizálható.
