Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Nováky B.-Goda L.-Domokos M.-H. Bergmann: Éghajlatváltozási hatások keresése a Felső-Rába vízgyűjtőjében

Eghaj latváltozási hatások keresése a Felső-Rába vízgyűjtőjében 395 1. A vízjárás tipizálása és stabilitásának jellemzése 1.1. A vízjárás tipizálása 1.1.2. A vízjárás tipizálása a havi középvízhozamok éven belüli eloszlásával A vízfolyások vízjárása, a hidrológiai rezsim első közelítésben jól jellemezhető az átlagos évi lefolyás havonkénti megoszlásával, amelyet a Felső-Rába vízgyűjtőjének 24 vízhozammérő állomására ill. részvízgyüjtőjére az /. táblázat foglal össze. Az állomások többségénél sokévi átlagban a havi lefolyás maximuma március hónapban jelentkezik. Ez összefügg a vízgyűjtő alacsonyabb fekvésű részein koratavasszal meginduló olvadással. A vízfolyások mentén felfelé haladva a részvízgyűjtők átlagos magassága növekszik, a hóolvadás egyre későbbre tolódik és így a legnagyobb havi lefolyás is későbben jelenik meg: a Raab/Rába, a Feistritz és a Güns/Gyöngyös felső szakaszán áprilisban, a Lafnitz középső és felső szakaszán júniusban, a Pinka felső szakaszán, valamint a Moderbach és Weizbach vízgyűjtőjében júliusban, sőt augusztusban. A legnagyobb havi lefolyás jelentkezésének időpontjától függetlenül, általában az évi lefolyás 10—12%-át teszi ki. Néhány helyen, főként az alacsonyabb magasságokban induló vízfolyások esetében, ez a részarány eléri a 13,7%-ot (llzbach), sőt a 15,2%-ot is (Strem). Az állomások egyik csoportjánál a márciusi legnagyobb havi lefolyást követően a hó olvadásából eredő vízutánpótlás fokozatosan csökken, sőt meg is szűnik; a nyári időszak felé haladva viszont növekszik a párolgás. A vízutánpótlás csökkenése és a párolgás növekedése együttes következményeként a legkisebb havi lefolyás ezeken az állomásokon, kevés kivétellel, szeptemberben jelentkezik. Az állomások másik csoportjánál-ahol a legnagyobb havi lefolyás március után jelentkezik-a legkisebb havi lefolyás a téli hónapokban januárban vagy februárban fordul elő. Ennek oka az, hogy a csapadék kizárólag hó formájában hull le és hóolvadás még átmenetileg sem fordul elő. Ide tartozik néhány olyan vízfolyás vagy vízfolyásszakasz is (a Rába felső és középső szakasza, a Feistritz és Safenbach vízfolyások), amelyeken a legnagyobb havi lefolyás márciusban van. A legkisebb havi lefolyás az évi lefolyásnak általában 5,5— 6,5%-a, de néhány vízfolyáson - Strem, Arany-patak - az 5%-ot sem éri el. A legnagyobb és legkisebb havi lefolyásnak a vízjárás ingadozására utaló hányadosa általában 1,7-1,9 között változik. Ennél nagyobb mértékű ingadozás (2,5-3,5) jellemző az llzbach, Strem és Arany patakokra, míg a legkiegyenlítettebb — 1,5 körüli értékkel — a Feistritz és a Lafnitz alsó szakasza. Az átlagos évi lefolyás havi megoszlása alapján a Felső-Rába vízgyűjtőjében három nagyobb régió különíthető el (2. ábra): — A vízgyűjtő domborzatilag magasabb fekvésű részei, ahol a késői, elhúzódó olvadás következtében a legnagyobb havi lefolyás (MAXI) a nyári hónapokban: június-augusztusban, a legkisebb havi lefolyás (MINI) január—február hónapokban jelentkezik. — A vízgyűjtő alacsonyabb fekvésű részei, ahol a legnagyobb havi lefolyás márciusban, a legkisebb havi lefolyás szeptemberben jelentkezik.