Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Pálfai Imre: A belvíz definíciói

378 Pálfai Imre Meglepő, hogy a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvényben belvíz szavunk nem fordul elő. A 47. és a 48. §-ban az ármentesített területeken és az azokon kívül keletkező „eső-, hó és talajvizekéről van szó. A belvíz definícióját a vízjogi törvényhez fűzött Kovácsy Sándor és Kvassay Jenő-féle kommentár (Dános 1905) tartalmazza. A 47. §. magyarázata szerint: „a töltések mögött, az ármentesített területen jelentkező vizek azok, melyeket belvizeknek nevezünk." A kommentár a továbbiakban élesen bírálja az 1874-es belvízi törvény értelmezését, s így folytatódik: „Az 1874. XI. t.-cz. 1. §-a a belvizeknek teljesen ferde fogalmát és értelmezését adta, a mikor kimondta, hogy: belvizek nevezete alatt általában minden feneklő vagy felfakadó, egyes földterületeket állandóan vagy időszakonként elborító vizek értetnek. Ezen meghatározás szerint nemcsak a Balaton, a Fertő és az összes tavak és mocsarak a belvizekhez tartoznának, hanem még a Tátrában fekvő hegyi tavak, söt a legmagasabb sziklacsúcsokon előálló pocsolyák is. Ezen helytelen meghatározás és az abból eredt számos bonyodalom bírta a vízjogi értekezletet arra, hogy a belvíz fogalmát teljesen elejtse. Belvíz a szó szoros értelmében csak ott létezhetik, a hol ármentesített területek vannak, a hol a töltések a vizeknek mindenkori szabad lefolyását megakadályozzák; fennsíkokon támadó és onnét a befogadó medencébe szabadon lefutó vizek nem tartoznak

1 a belvizek közé, valamint a mocsarak, posványok sem, ha nem ármentesített területen vannak; a belvizek tehát mindenkor emberi ténykedés által, vagyis mesterségesen állíttatnak elő és csakis ezen vizekre vonatkoznak a törvény jelen és 48. §-a." Az idézett kommentár kitér a külvíz fogalmára is: „A külvizek természetét az állapítja meg, hogy keletkezési helyük az ármentesített területen kívül, magasságilag pedig a fölött fekszik, úgy, hogy az ilyen külvizek elvezetéséről, ha valahol nagyobb mennyiségben jelentkeznek, nyílt csatornák útján kell gondoskodni. Az utóbbi időben számos ily nyílt csatorna épült; nevezetesen a Kék-Kálló, a Lónyai, a Dongéri, a Linka—Birda, a Fekete-Körösi társulat ún. Felfogó csatornája, a bácsi-tiszai-társulat Csikéri csatornája, a Csohos-éri nyílt csatorna és így tovább." A külvíz ezen értelmezése még világosabbá teszi, hogy a vízjogi törvény csak az ármentesített területen belüli vizeket minősítette belvíznek. A belviz és a külvíz ilyen megkülönböztetésére végső soron azért volt szükség, mert az ármentesítő és belvízszabályozó társulatok alapfeladatai — ebben az időben és még jó ideig - csak a társulat illetékességi területére, vagyis a mentesített ártéren belüli területre terjedtek ki. Faragó (1889) részletesen és nagyon érdekesen, az előbb idézett Kovácsy-Kvassayféle kommentár szellemében, tárgyalja a belvíz fogalmát és annak eltérő értelmezéseit. „Belvíz néven — hazai speciális viszonyaink között általánosan — mindazokat a vizeket értették, a melyek töltésekkel védett területeken csapadékból, szivárgásokból vagy fakadó vízből magukon a területeken keletkeznek, ellentétben a külvízzel, a mely idegen területeken ered, és esésből eredő mozgás útján juthat csak a mentesített területre. A belvíz e fogalma idő jártán téves alkalmazás és értelmezés folytán mind tágabbá vált, úgy hogy még műszaki körökben is — tekintet nélkül a területek fekvésére — belvíz elnevezéssel mindazt a vizet illetik, a mely valamely területen megfeneklik, felfakad, egyes földterületeket állandóan vagy időszakonként elborít. E definítióval a belvíz fogalma oly határozatlan valami, mely alá bizonyos mértékig még a patakok és folyók is tar-