Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Fleit E.-Bálint M.: A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után

368 Fleit E.-Bálint M. 900 -• I 4I Tisza I 15. ábra. A tiszai csukák izomszövetében mért rézkoncentrációk hossz-szelvény menti mintázata Figure 5. Longitudinal variation pattern of copper measured in the tissues of pike, in the River Tisza Bild 5. Längsschnittsmäßiges Muster der Kupfer-Konzentrationen des Muskelgewewebes der Hechte in der Theiß рис. 5. Продольное измснсие измеренных концентраций меди в ткани тиссайских щук rázhat, míg a réz esetében a felvízi irányból érkező terhelés, illetve annak fokozatos „lecsengése" a hazai folyószakaszon (Fleit 2000c). Megemlítjük még, hogy a dunai és a Tisza-tavi csukák átlageredményei alapján a húsban előforduló koncentráció arányok szerint a Tisza-tavi ragadozók húsában a kővetkező komponensek mutatnak feldúsulást: kadmium (csaknem 400%-kal több, mint a dunaiakban), a kobalt (400%-ot meghaladó mértékben), a molibdén és az ólom (közel kétszeres mennyiség a dunaiakhoz képest), illetve a cink, ón és antimon, közel másfélszeres koncentráció értékekben. Ezzel szemben azt is kimutattuk, hogy a dunai csukák húsa bizonyos (esetenként káros) elemekből többet tartalmaz, mint a Tisza-taviak\ ezek jellemzően a higany, stroncium, rubidium és az urán. Altalános tapasztalat hogy a szennyezések, illetve ezek kiülepedése, és ebből következően biológiai felvétele vízgyűjtő területenként jelentős eltéréseket mutat a halak szöveteiben is megjelenő térbeli mintázatokban. Ez köszönhető az egyes folyószakaszok, és azok felső vízgyűjtője gyökeresen eltérő területhasználati módjainak is.