Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Fleit E.-Bálint M.: A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után

A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után 359 2. A hossz-szelvény menti nehézfém mintázatok az üledékben Az értékeléshez felhasznált nemzetközi szabványok és határértékek bemutatásakor megjegyezzük, hogy jelenleg hatályos hazai szabályozás nem áll rendelkezésre tavaink és folyóink üledékeinek ökológiailag kívánatos, vagy tolerálható toxikus fémtartalmát (általában szervetlen és szerves mikroszennyező anyagait) illetően. Ezért az értékeléskor az üledék minőségét a 10/2000. (V1.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendeletben megszabott határérték rendszer felhasználásával értékeltük, illetve a mért értékeket a rendelkezésre álló édesvízi üledékekre vonatkozó nemzetközi ökológiai határ- és célértékekkel is összehasonlítottuk (I. táblázat). A kadmium példáján bemutatva a nemzetközi megítélés különbségeit az alábbi illusztratív összehasonlítást tehetjük. Az áttekintett adatbázisok és szabványok (USA, Kanada és Hollandia) kadmiumra 24 eltérő, ökológiai szempontokon alapuló határértéket alkalmaznak, melyekhez további közegészségügyi kiegészítéseket és megszorításokat is csatolnak. A magyar beavatkozási határérték kadmiumra - mint ismeretes — 2 mg/kg. Ez az ún. intézkedési „C" határérték. Ezt a táblázatban bemutatott nemzetközi ökológiai célértékek általában kisebb (0,1-1,0 mg/kg) értékben határozzák meg, az adott elem közegészségügyi és ökotoxikológiai tulajdonságai, illetve az adott koncentráció által okozott, jelenlegi ismereteink alapján megállapítható kockázata alapján. így pl. a kanadai környezetvédelmi minisztérium által alkalmazott kadmium határérték édesvízi üledékre, az ún. „

no effect threshold' (hatást nem mutató küszöbérték) 0,2 mg/kg. Ugyancsak a kanadai környezetvédelmi minisztérium által használt határérték a Szent Lörinc-folyamra 3,0 mg/kg-amennyiben a toxikus határértéket tekintjük (amikor már bizonyítottan mérgező hatásokkal kell számolni). A holland környezetvédelmi minisztérium által javasolt környezeti célhatárérték ezzel szemben 1,4 mg/kg. Megemlíthető, hogy az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (USEPA) által alkalmazott „erősen szennyezettnek tekinthető édesvízi üledék" határérték például 6 mg/kg kadmiumra. Mindez azt mutatja, hogy szükség van az ökológiailag tolerálható értékeknek hazai meghatározására és törvényi szabályozására. Minden vízgyújtömedence önálló biogeokémiai egység, ezért sajátos határérték rendszer kialakítását igényli. Itt jegyezzük meg, hogy a nemzetközi határértékek rendszerek általában megkülönböztetnek üledék minőség kritérium rendszereket az emberi egészségre káros anyagok határértékei szempontjából, illetve a vízi ökoszisztémák védelme szempontjából. Az általunk vizsgált/értékelt esetekben nem a szigorúbb humán egészségügyi értékeket, hanem az ökológiai célokhoz fűződő határértékeket használtuk az összehasonlításhoz. 2.1. A nagybányai („cianidos") szennyezés után mért állapot értékelése 2.1.1. A Szamos üledék anyagának jellemzői. A Szamos mederüledékében mért fémes elemek közül az alábbiak haladták meg a tivadari referencia szelvényben mért „természetes háttérértékeket": Bi (bizmut), Cd (kadmium), Co (kobalt), Cr (króm), Cu (réz), Nb (nióbium), Pb (ólom), As (arzén), Ba (bárium), Se (szelén), Sn (ón), Sr (stroncium), Te (tellúr), Th (tórium), U (urán), W (wolfram), Zn (cink), Zr (cirkóni-