Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

346 Kárpáti Árpád A vegyszeres foszfor eltávolítás egyébként nagy iszaphozama miatt jelentene gondot a lakóházakhoz, lakóházcsoportokhoz készítendő, kis iszaptermelésre tervezendő tisztítók esetében. A szüröbiológia működését annak eltömődése miatt egyértelműen leállítaná. 6. A tisztítás térfogatigénye A szennyvíztisztítás vonatkozásában az alapvető kérdés azonban az, hogy egy lakosra számolva mekkora tisztító térfogat kell az előző lehetőségek megvalósítására. Az eleven iszapos tisztítás esetén a levegőztető és denitrifikáló reaktorok átlagos térfogati terhelése 250 g KOI/m

3 nap érték alatt tervezendő, ami teljes (szerves anyag és ammónium-nitrogén) oxidációt garantál. Ilyenkor a maradék iszap a tisztításnál elhanyagolható mennyiségű. A medencékben kialakítandó iszapkoncentráció mintegy két kg/m

3. Mivel egy lakos napi KOI terhelése a szennyvízében mintegy 110 gramm, az annak tisztításához szükséges medencetérfogat igény mintegy fél köbméter. Természetesen a két medencerészen túl a tisztítónak a már korábban említett szennyvíz kiegyenlítést, az iszap ülepedését és visszaforgatását, valamint a tisztított víz kihelyezés előtti tározását biztosító térfogatokat is tartalmaznia kell. Ugyanez igaz a levegőztetés igényre, ami mintegy 120-130 g oxigén, vagy 4,5—5 m

3 levegő bevitelének igényét jelenti naponta, lakosonként. Ennek lehetősége a levegőztető keverők és az elektronika mai fejlettségi szintjén már nem jelent nehézséget. A levegőztetési ciklusok hosszának beállítása az üzemeltetésnél már akár a lakásban elhelyezett szabályozó egységről is biztosítható. A folyadékfeladásokat szintjelzők szabályozhatják megfelelő hibajelzőkkel, ami az üzemeltetés felügyelet igényét minimálissá teheti. A bioszűrök alkalmazása jelenleg még a műszakilag fejlettebb országokban is ritkább, de feltehetően ugyanolyan népszerűségre tesz majd szert a jövőben mint másik típus. A denitrifikáció kialakítása feltehetően elárasztott rendszerű lesz durvább töltött oszloppal, míg a szűrés hordozója napjaink fejlesztési tevékenysége eredményeként igen változatos lesz. Valószínű, hogy a szűrés is az eleven iszapos rendszer térfogatigényéhez igen közeli szürőtérfogat igényt jelent. így a tisztító szükséges összes térfogatigénye is hasonló lesz. A bioszürőknél a levegőztetés igénye is különleges kiépítéseket fog kialakítani. Itt a folyadék cirkuláltatásának szabályozása (szűrő locsolás) és a bioszűrő megfelelő oxigénellátása (esetleges réteges kialakítás a szabadtérfogatok kellő levegőellátásával) jelent ma még pontosítandó feladatot. A rendszer üzemeltetése azonban a másik típuséval azonos szabályozás kialakítással biztosítható. IRODALOM Juhász E.-Kárpáti Á. : Szennyvíziszap hosszú távú kezelése és biztonságos elhelyezése. Vízügyi Közlemények, LXXXII. évf. 1. füzet, 2000. Kárpáti A.: A szennyvíz összetevői: anyag- és energiahasznosítás. Környezet és Fejlődés, V. évf. (10), 1995. Kárpáti Á.—Monozlay E.: Az eleveniszapos szennyvíztisztítás fejlesztésének irányzatai I. BOI- és nitrogéneltávolítás. 2. Veszprémi Környezetvédelmi konferencia, Veszprém, 1995.