Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

338 Kárpáti Árpád 1. A szennyvíz elhelyezése környezetünkben A térségi egyensúlyzavar a szennyvíz mellett a szilárd és gáz halmazállapotú hulladékok elhelyezésével is fennáll. Azoknál a problémát a levegő a talaj és talajvizek szennyezése jelenti. A szennyvíz esetében a szóba jöhető befogadók a felszíni vizek, a talaj, s azon keresztül a talajvizek. Ezért náluk mind a szennyvíz hatásos tisztításáról, mind a tisztítás maradékainak az elhelyezéséről, a természet körfolyamataiba történő visszaforgatásról gondoskodni kell. Költséges feladat ez a csatornázott térségeknek is, holott úgy tűnhet, esetükben sokkal egyszerűbb, ellenőrizhetőbb mindez. Legfőbb gond ott a helyileg nagy mennyiségekben keletkező maradékok elhelyezése, melyre az agglomerálódott körzetekben az arra alkalmas területek hiánya miatt alig van lehetőség. A tisztított víz befogadására alkalmas vízfolyás az ilyen helyeken rendszerint adott. A jogszabályokban előírt hatékonyságú tisztítás technológiájának kiépítése, annak helyes, netán optimális üzemeltetése is igen bonyolult, költséges feladat. Különösen igaz ez, ha a tisztítási igényt szükségtelenül túldimenzionálják. Hazánkban jelenleg részben ez is probléma. Egy évtizedig várat magára a tisztított szennyvizeket befogadó élővizek védelmének szélesebb környezetünk (EU) által javasolt irányelvével (271/1991. EU javaslat) harmonizáló hazai szabályozás megalkotása és törvénybe iktatása. Mivel a határértékek a kialakítandó tisztítási technológiát behatárolják, elvileg egyértelmű lehetne a szükséges tisztítási technológiák tervezése, s a tervek központosított engedélyezése is. Ennek ellenére a tisztítók kiépítésének az engedélyezése (technológia választás hatósági engedélyezése, véleményezése) sem áll feladata magaslatán. Jóváhagyása a szakismerettel alig rendelkező építtető (önkormányzat) részére nem jelent semmilyen minőségi garanciát. Az utóbbiak a tervezés, építés során még nem gondolkodnak a szakismerettel esetlegesen rendelkező üzemeltető kiválasztásáról, s véleményének az előzetes kikéréséről. A hiányosságok csak a névleges terhelésre történő felfutás után derülnek igazán ki. Ez a beruházás és majdani üzemeltetés költségráfordításainak optimalizálását gyakorlatilag lehetetlenné teszi. Ezért is ugorhattak számos kisebb településen a szennyvíztisztítás költségei az elmúlt évtizedben a tapasztalt értékekig. 2. Szennyvíztisztítás lehetőségei közcsatornás és anélküli körzetekben Az anyag a nagyobb agglomerációk szennyvíztisztítóinak működését, tápanyageltávolítását, keletkező hulladékmennyiség problémáit nem részletezi (Kárpáti—Monozlay 1995, Kárpáti-Rókus 1995, Juhász—Kárpáti 2000), szeretnénk helyette nagyobb figyelmet fordítani a tisztítás szilárd maradékainak, valamint a település ritkán lakott térségei csatornázásának és szennyvíztisztításának egyre égetőbb kérdéseire. A jelenlegi gyakorlat, hogy a csatornázott térségekből összegyűjtött, illetőleg az azok elfogadható költséggel elérhető környezetéből szippantással a szennyvíztisztítóba juttatott szennyvízből a szennyező anyagokat eltávolítják. A tisztított szennyvizek jelenleg még költségtöbblet nélkül a befogadókba vezethetők. (Kivéve a befogadó határér-