Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Gondolatok a vízminőségi célállapot és termelhetöség meghatározásáról 323 Az átalakulási folyamatok főbb csoportjai: - Fizikai folyamatok, amelyek közé elsősorban a kiülepedés és a fenékről történő felkeveredés tartoznak. Itt kell megemlíteni, hogy a szennyezőanyagok egy jó része a mederüledékben halmozódik és ott egymással és a víz—üledék rendszer egyéb alkotóelemeivel reakcióba lép(het). Tehát a jó és teljeskörü vízminőségi modellnek a kiülepedés-felkeveredés folyamatán túlmenően a mederüledékben lejátszódó átalakulási folyamatok leírására is ki kell teijednie. - Kémiai folyamatok, amelyek mindig az adott szennyezőanyagtól és a vízben lévő más anyagoktól, ezek kölcsönhatásaitól, függenek. Általánosan itt csak annyit lehet említeni, hogy nagyon sok vegyi reakció folyamat függ a víz savasságától-lúgosságától (pH értékétől), valamint a víz oldott oxigén tartalmától és hőmérsékletétől. További általánosítható megjegyzés, hogy adszorpciósdeszorpciós folyamatok révén igen sok vízbejutó szennyezőanyag cserélődik az oldott és a lebegő anyaghoz kötött szilárd fázisok között. - Biológiai folyamatok. A vízben lévő illetve odajutó elemek és vegyületeik egy jó része valamely módon beépülhet a vízben lévő élő szervezetekbe (bioakkumuláció), illetve belép a táplálékláncba és körforgásba kezd a víz élő és élettelen alkotóelemei között. Jellemző példa a foszfor és nitrogén (és vegyületeik), amelyek egy része tápanyag a vízben élő növények számára és így lép be a táplálékláncba (eredménye az eutrofizálódás folyamata). További jellemző példa a nehéz fémek bioakkumulációja (például a kadmium beépülése a kagylók húsába, ami a hírhedt „itai-itai" betegséget okozta). A kémiai és biológiai folyamatok többsége hőmérsékletfüggő, míg a fizikai folyamatok a víz hidraulikai illetve a meder geometriai paramétereitől függenek. A szállítási és átalakulási folyamatok általában igen összetett és időben valamint térben változó módon érvényesülnek egy adott víztestben, a felületi lefolyásban, vízfolyásban, felszínalatti vizekben. A szállítási és átalakulási folyamatok már a lefolyásképződés (a csapadék lehullás) időpontjától kezdődően hatnak a vízben lévő anyagokra, a vízgyűjtő terület minden pontján (sőt még ezt megelőzően a levegőben is, de ezzel itt nem foglalkozunk, bár a lehulló csapadék — és por, azaz száraz kihullás — által okozott terhelést is figyelembe kell venni a nem-pontszerű hatások számításánál). Emiatt említettük fent azt, hogy szárazföldi, azaz a terresztriális ökoszisztéma vízigényét is figyelembe kell venni. Tovább menve a vízkészletek alakulását meghatározó módon befolyásolja a terresztriális — és vízjárta területi (wetland) — ökoszisztéma. A terresztriális és a vízi ökoszisztémák közötti átmeneti zónát (és így magukat a időszakosan vízjárta területeket, a „wetland"-eket is) „ecotone"-nak (ökoton) is nevezi az ökológiai szaknyelv. Ezeknek a területeknek nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert itt általában igen nagy a biológiai diverzitás és nagy a kémiai összetevők gradiense is. így az ökotonok bizonyítottan jelentős szerepet töltenek be a rajtuk átáramló víz állapotának alakításában, tisztításában. Jellemző példa erre nagy tavaink (Balaton. Fertő. Velence) nádasövezete, melynek az ökológusok nagy szerepet tulajdonítanak a tavak vízminősége védelmében, a „tóvízzé válás" folyamatában. Ezért is súlyos probléma a Balaton nádasainak drámai pusztulása (ami szintén nem kapja meg a probléma súlyosságának megfelelő figyelmet (VITUKI 1998).