Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Veszély, zóna és kockázati térképek 301 formálták. Az elöntési folyamatot időben változó, nem permanens áramlás feltételezésével számították, a folyamatot leíró differenciál egyenletet a véges differenciák módszerére való áttéréssel, iterációval oldották meg. Az öblözetekben számított elöntési, tározódási, átfolyási szintek tereppel való metszéspontjai meghatározzák az ártéri öblözetek határát, valamint az ártéri szigeteket. Az 1%-os, illetve 0,1%-os valószínűségű árhullám által elönthető öblözetek térképi ábrázolása többszínnyomással, 1:50 000 és 1:100 000 méretarányban készült el. Az ártéri öblözetekről összesítő terület kimutatás is készült. Ezek a dokumentumok képezik jelenleg az ármentesítés tervezésének és a területfejlesztési tervezésnek egyik alapját ( VITUKI 1979). A bemutatott elvek alapján Magyarországon 151 ártéri öblözetet határoztak meg, ebből 55 a Duna és mellékvizei mentén, 96 a Tisza-völgyben található. Minthogy a vizsgálat idejére hazánkban az árterek 97%-a már ármentesített volt, az ártéri öblözetek kiterjedésének meghatározása a védmű elszakadásának feltételezésével történhetett: — Az öblözetek kiterjedésének meghatározására a kisebb öblözetekben egy—egy, a nagyobb öblözetekben 2-3 jellemző szakadási szelvényt választottak ki. A szakadási szelvények kiválasztásánál alapvető szempont volt az, hogy a szelvény átszakadása az ártér feltételezhető legnagyobb elöntését eredményezze. — A kiválasztott szakadási szelvényhez legközelebb eső törzs vízmércére meghatározták az 1%-os és a 0,1%-os mértékadó árhullámképet. Ez egy fiktív árhullámkép, amely az adott valószínűségű árvíz szintjén tetőzik és az árhullám áradó és apadó ágán minden egyes szint időbeli tartóssága ugyanezen valószínűségű időtartamnak felel meg. Ezeket a mértékadó árhullámképeket transzformálták a szomszédos vízmérce szelvényekből a szakadási szelvényekbe. — A töltésszakadáson kifolyó vízhozamot az általános bukóképlettel számították. A szakadás bekövetkezését az árhullám tetőzésekor feltételezték. A szakadás szélességét hidraulikai és geotechnikai megfontolások alapján határozták meg, a gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe véve. A szakadási szelvény alakját hatodfokú parabolával közelítették, mélységét a mentett oldali terepszintben vették fel, abból a meggondolásból, hogyha kopolya képződik is, a vízszállításban nem vesz részt. A szakadás teljes kifejlődéséhez szükséges időt 2 órában állapították meg, mivel a maximális vízhozam ekkor folyik ki a feltételezés szerint. — Az öblözet elöntésének folyamatát olyan hidraulikai-matematikai modellel számították, amely a szakadáson történő, alulról befolyásolt nempermanens kifolyásból kiindulva a terepen történő lefolyást és tározódást leíró differenciál-egyenletet a véges differenciákra való áttéréssel oldotta meg. A folytonossági feltételt az öblözetben kialakuló vízszint időbeli változásából számítható térfogatelemek adták. Az ártéri öblözetek térfogatgörbéit 1:10 000-es katonai térképeken, 1 km-enként felvett völgyszelvények adatai alapján állították elő. — Az elöntési folyamat két alapvető változatát különböztették meg. Viszonylag kis befogadóképességű öblözet esetében az árhullám apadó ágán a folyó és az elöntési vízszint kiegyenlítődésére a mentett oldali terepszint felett kerül sor. Nagy öblözetek esetében a kiömlő víz mennyisége nem elegendő az öblözet feltöltéséhez, míg az apadó vízállás a szakadási szelvényben a mentett oldali terepszint, azaz a kifolyási szint csökken. Tározódásra csak az öblözet mélyebb részén kerül sor, a kifolyt vízmennyiségnek megfelelő szinten. A szakadástól a tározóig lefolyó víz felszíné-