Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: Vízfolyások szabályozása a XXI. században

Vízfolyások szabályozása ci XXI. században 29 vízhozamot gondos mérlegelés alapján kell meghatározni. Nem szabad a mértékadónak felvett vízhozam gyakoriságát mechanikusan felvenni (pl. külterületen 10, belterületen 33 éves gyakoriságú vízhozam), hanem azt a minimális kiépítési vízhozamot kell meghatározni, melynél a kiépítési költségek és a várható károk összege minimum. A kiöntési gyakoriság csökkentése nemcsak a meder bővítésével érhető el, ezért más lehetőségeket is meg kell vizsgálni. A változatok összehasonlításakor - a ma hiányzó szabatos gazdasági összehasonlításon túl - a természeti értékekre is figyelemmel kell lenni. Ez a védett egyedek és élőhelyük vonatkozásában már ma is jogszabály írja elő. Alternatív lehetőségek: — Árvízi tározók építése Megfelelő topográfiai lehetőségek meglétekor a vízfolyás és környezete szempontjából ez a legkedvezőbb megoldás. A tározó alatti vízfolyásszakasz a közvetlen beavatkozástól mentesül. Ezek a tározók árvízmentes időszakban üresek, mezőgazdasági müvelésben tarthatók. Összehasonlító vizsgálatok végzése során természetesen nem hagyható figyelmen kívül a beavatkozások területigénye sem. — A vízfolyás töltésrendezése A vízfolyás medrébe nem kell beavatkozni. A vízfolyás és a töltések közötti területen biztosítható a természetbe illeszkedő állapot. Kígyózó, vagy meanderező vízfolyásoknál a töltések nyomvonalát a kanyarulati tetőpontok burkológörbéjén kívül kell vezetni. Kisvízfolyásoknál ez rendkívül óvatosan alkalmazható, csak különlegesen magas értékű területeknél jöhet számításba. — Árapasztó vápa építése Ennek feladata, hogy a meder emésztöképességét meghaladó vízhozamokat összefogva vezesse le a gazdaságossági vizsgálat során meghatározott kiépítési mértékig. Létesítése akkor célszerű, ha a vízfolyás kanyargós, vagy nem a völgy mélyvonalán halad. A vápák fenékszintje magasabb a vízfolyás medrének fenékszintjénél, így csak bizonyos, meghatározott vízállás elérése után működnek. Rétterületként mezőgazdasági müvelésben tarthatók. A vápák építése eléggé erőszakos beavatkozás a völgyfenék meglévő állapotába, de a tájba jól illeszkednek. A földmunkák elvégzése után szükséges rekultivációjuk (füvesítésük). Ha a vápa és a vízfolyás közötti területen eredetileg sem intenzív mezőgazdasági müvelés folyt, ökológiailag értékes területet nyerhetünk. — A meder bővítése Mederszelvényt akkor kell bővíteni, ha az alternatív megoldások valamelyike valamilyen okból (pl. gazdasági) nem valósítható meg. A vízrendezés tervezése során meg kell határozni azokat a szakaszokat, ahol a természetes mederszelvény emésztöképessége megfelelő, ezeket a rendezéssel nem szabad érinteni. E szakaszokhoz a bővített mederszakaszokat szervesen csatlakoztatni kell a mederrongálások elkerülésére. Az új meder átlagmélysége, ezzel a vízszintje lehetőleg azonos maradjon a régiével, így megmarad a meder-talajvíz kölcsönhatás változatlansága. Ahol a régi meder nyomvonalát nem változtatjuk meg, a meder bővítését lehetőleg egy oldalra korlátozzuk. így a régi meder egyik oldala megmarad eredeti állapotában. A meder mélységének növelésére csatlakozó müvek nélkül is igény lehet a völgyfenék talajvízszintjének süllyesztése céljából. Minden esetben meg kell vizsgálni a ta-