Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Veszély, zóna és kockázati térképek 289 A veszélytérképek készítésénél a veszélyeket valamilyen, a veszélytől rendszerint idegen skálával látjuk el az összemérhetőség érdekében. A skálákon az intenzitási határok nagyrészt szubjektív megadásával különíthetők el a különböző veszélyes tartományok. A veszélytérképek sokszor múltbeli megtörtént eseményeket dolgoznak fel, gyakran ezekből kell következtetni a jövőben várható veszélyekre és azok súlyosságára. A történelmi adatok feldolgozása segít olyan veszélyek tanulmányozásánál, amelyek műszakilag nem vagy csak nehezen számszerűsíthetők. A veszélytérképek segítenek kijelölni azokat a helyeket, ahol a veszélyek csökkentésére beavatkozások szükségesek. Veszélytérképek készítése segíthet a veszély csökkentésére tett beavatkozás módjának és eredményességének értékelésében. A veszély csökkentésére tett beavatkozás előtti és utáni események feldolgozása lehetővé teszi a beavatkozás sikerességének megítélését. A múltbeli események alapján készült veszélytérképek — megjelenítési formájuk alapján - rendszerint pont térképek. A veszélytérképek sokrétű alkalmazására példa, hogy a London Város Tanácsa készíttetett a város területére olyan veszélytérképet, melynek segítségével a múltbeli események a metró vízzel történő elöntésétől a bombarobbantásig a veszélyek számos fajtája feltüntetésre és értékelésre került. Az 1970-es évek óta széles körben használják a veszély jelleggörbéket azon területek felkutatására, amelyek természeti tényezőktől veszélyeztetettek. Az első műszakilag megalapozott természeti veszélytérképek Franciaországban készültek 1972— 1980 között a ZERMOS program keretében (Champetier de Ribes 1987). Ezek a térképek elsősorban kvalitatív információt szolgáltattak a negatív folyamatok előrehaladásáról és intenzitásáról. Elsősorban Európa déli országaiban készültek nagy számban olyan veszély- és zónatérképek, melyek ezen országok egy különleges problémájával, a földcsuszamlások- és a földrengés-veszély feldolgozásával foglalkoztak. Az alábbiakban ezekbe adunk rövid betekintést annak illusztrálására, hogy a veszélytérképezés milyen sokrétűen alkalmazható. Lamas és Rodrigues-Carvalho (1994) a Lisszabon melletti Almada megye területén végeztek kutatásokat. A Tagus folyó partjainak rézsűcsúszására dolgoztak ki veszélytérképet. Ezen veszélytérképnél a természeti jelenség lehetséges eredménye kombináltan jelentkezik annak előfordulási valószínűségével (Einstein 1988). A szerzők által készített térkép nem ábrázolja a rézsűcsúszások következtében fellépő szociális vagy gazdasági következményeket, csak a területen észlelhető tendenciákat. Első lépésként 1:5000 léptékű előzetes veszélytérképet készítettek a már korábban létező geológiai, rézsühajlási és rézsűcsúszás térképek szintetizálásával. Ennek az előzetes veszélytérképnek az volt a célja, hogy felhívja az érintett lakosság és közületek figyelmét a fennálló veszélyekre. A terület geológiai és geomorfológiai feltárása után a rézsűcsúszások különböző módozatait vizsgálták. A veszélytérkép elkészOítése során alkalmazott módszer némileg hasonlít a francia ZERMOS programhoz, amelyet hegyvidéki területek közepes, 1:25 000 méretarányú térképezéséhez dolgoztak ki (Champetier de Ribes 1987). A Tagus folyó bal parti rézsűinek veszélytérképezését a feltárt rézsűcsúszásokra alapozták. Vizsgálták a korrelációs kapcsolatot a terület litológiai és topografikus tulajdonságai, valamint a rézsűcsúszások helye között. A kutatások során felhasználták a területre vonat-