Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Reimann J.-Fehér J.-Gáspár J.: A mértékadó vízhozam hossz-szelvény meghatározása

260 Reimann J.-Fehér J.—Gáspár J. események, vagyis, ha A\^Í2,- • • -An bármelyike bekövetkezik, akkor fel­tétlenül bekövetkezik (C,=l, 2, ..., n). Ez azt jelentené, hogy ha egy realizáció áthalad az n darab halmaz valamelyikén, vagyis a po szint alatt van, akkor feltétlenül alatta marad mindegyik mérőhelyen. Ha a mérőhelyek számottevő távolságra vannak, akkor sem áradás, sem apadás esetén ez nem következik be. Mindez akkor is igaz, ha az A\^i 2 •••Àn önkényesen megválasztott események P(A j ),P(Ai),. • • ,P(A„) valószínűségei nem egyenlők. Ekkor ugyanis: hiszen az A\^2,---An események közül a legnagyobb valószínűségű Ai esemény is részhalmaza az (A \+A2+. . -+A„) eseménynek. A (18) összefüggésből következik, hogy: Ez az eredmény azt jelenti, hogy ha a t\,t2,...,t n mérőhelyeken P(Ä~\),P(Ä2),..., P(/T n) tartóssági szinteket választunk, amelyek egyformák vagy különbözőek lehetnek, a megfelelő intervallumok végpontjait összekötő görbe a realizációk összessége (tehát valamennyi mérőhely egyidejű figyelembevétele szempontjából) a legkisebb P(Ä,) tartósságnál is kisebb tartósságot jelent. Ha tehát az egyes vízmércéken önkényesen adott valószínűségi szintnek megfele­lő intervallumokat jelölünk ki, ebből az összes realizációk halmazára vonatkozólag nem lehet pontos valószínűségi következtetéseket levonni, (legfeljebb alsó korlátot). Mindenképpen ismerni kell a (6) formulában szereplő feltételes valószínűségeket is (vagy ami ekvivalens) a (2) formulában szereplő eseménysorozatok valószínűségeit, amelyeket leszámolással kell meghatározni. Ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy egy folyó viselkedését, a vízállás vagy vízhozam alakulása szempontjából csakis a realizációk soka­ságából, az összes megfigyelő helyen egyidejűleg mutatkozó statisztikus törvényszerűsé­gek (együttes valószínűségek, feltételes valószínűségek) alapján lehet jellemezni. Felmerül a kérdés, hogy azA\^42>-- >An események valószínűségeinek, а P(Ä\),P(Ä2)i ...yP(A„) valószínűségeknek milyen megválasztása szolgáltat а P(A\ ...Яп) valószínű­ségre vonatkozólag adott 0,90 vagy 0,95%-os tartóssági szintet. A (2) formulában szereplő eseménysorozatok valószínűségeinek ismerete nélkül nem lehet válaszolni a kérdésre. Ha önkényesen megválasztjuk, pl. a P(Ä[)=P(Ä^)=...=P(Ä' n)=p 0 (0,90 vagy 0,95%) szintet, akkor (3) formula alapján a (2) formulában szereplő eseménysorozatok valószínűségeinek leszámlálása után) ki tudjuk számítani a P<y=P(Ä\ Д 2,... Д„) valószínűséget, a realizációk összességére vonatkozó tartóssági szintet. A po szint, különböző (elég sűrű) értékeihez a (2) formulában szereplő szorzat-va­lószínűségek természetesen különbözőek lesznek, így különbözők az eredményül ka­pott PQ valószínűségek is. Az összetartozó po, Po értékek táblázatba foglalása ad átte­kintést az egyes mérőhelyeken választott szintek és az összes mérőhelyre egyidejűleg vonatkozó szintek viszonyáról. P(Ai+A 2+.• .+A„)>maxP(Aj) (i= 1, 2, ..., n) (18) P(A\+A 2+...+A~ n)P(A {A 2A n)<mmP(Ai) (19)

Next

/
Thumbnails
Contents