Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága 207 re gyorsuló ütemben kezd csökkenni a terület AS víztározása és az R

2 felszín alatti lefolyás. A vízháztartás szerkezetének e kedvezőtlen alakulása főként az árvizek, a talajerózió, a szikesedésre vezethető sófelhalmozódás és az aszálykárok gyakoribbá válása által csökkenti a terület használati értékét, ahogy azt hazánk és a Kárpát-medence minden tájegységén tapasztalhatjuk (Szesztay 2001). 3.2. Pénzközpontú gazdálkodás és a víz társadalmi megosztottsága Minden emberi termék, létesítmény és tevékenység a természeti környezetből veszi nyersanyagát, és oda juttatja vissza feleslegessé vált hulladékát. Minthogy a viz a természeti környezetet úgyszólván teljességgel átjárja, minden nyersanyag-kivételnek és minden hulladék elhelyezésnek járulékosan hatása van az adott terület vízháztartási, vízminőségi és vízjárási folyamataira. Ugyanakkor az ember igen sokféle létszükségletéhez és tevékenységéhez használja és szabályozza is környezetének vízelöfordulásait. Ez a kettős kapcsolódás az ember planetáris honfoglalásának hosszú korszakaiban jól megfért egymással. Egyrészről a járulékos hatások viszonylagosan alacsony szinten maradtak; másrészről pedig a gazdálkodási tevékenységek naturáliákhoz szorosan kötődő irányzata folytán az érdekütközések és az okozott károsodások hamar és közvetlenül jelentkeztek. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott az utóbbi néhány évszázad folyamán, amikor az ember és a társadalom gazdálkodási tevékenységeinek irányítását egyre meghatározóbban és egyre kizárólagosabban a pénzközpontú gazdálkodást szolgáló piacmechanizmus vette át. A piac- és pénzközpontú gazdálkodási rend a planetáris honfoglalás és a társadalmi kibontakozás irányzatának és ütemének két alaptényezőjét, az eszközhasználatot (a termelési technológiákat, valamint az ezeket fejlesztő tudományos kutatást) és a társadalmi szervezettség szintjét és jellegét meghatározó intézmény rendszert a tőkefelhalmozás, illetve a folyamatosan bővülő termelés és fogyasztás következetes és hatékony eszközévé tette (12. ábra). Ennek megfelelően a piac mechanizmus mindig biztosítja a víznek és más természeti tényezőknek a termelés és a fogyasztás rövid időtávlatú érdekei szerinti feltárását és szolgáltatását; teljességgel érzéketlen azonban a pénz- és piacközpontú gazdasági rend a vizet és más élettértényezöket érő járulékos hatások (az externalitások) és azok hosszabb idő távlatú társadalmi-gazdasági következményei iránt. A piac mechanizmus kétciklusú szabályozását tükrözi a vízhez kapcsolódó tevékenységek társadalmi megosztottságának főbb irányzatait és módozatait áttekintő 13. ábra intézményi szerkezetének és hatásláncolatának vázlata. Az ábra jobb oldalán összefoglalt vízhasználati tevékenységek közös jellemzője, hogy a hidrológiai viszonyok módosításának ténye szándékolt, vagy legalábbis tudatos. A bal oldalon áttekintett terület és földhasználati tevékenységek esetében a hidrológiai folyamatok módosításának ténye mint mellékhatás jelentkezik és gyakran a tevékenység tervezői és végrehajtói számára is nem szándékolt és nem várt következmény. Gazdálkodási szempontból a vízhez kapcsolódó tevékenységek társadalmon belüli megosztottságát