Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága
A ví z természeti egysége és társadalmi megosztottsága 197 haj lati és vízkörforgási folyamataiba. A növénytakaró, az éghajlat és a vízkörforgás közötti különböző időléptékű kölcsönhatásokról ma még sajnos igen keveset tudunk. A valószínűsíthető kölcsönhatások, illetve a további feltárásra és pontosítására váró kérdések egyik fontos csoportja a légkör széndioxid tartalmához kapcsolódik, ami mind a növényélettani, mind az éghajlati folyamatok egyik kulcsponti tényezője. A légkör kémiai összetételében és azon belül kiemelt hangsúllyal a széndioxid mennyiségében az utolsó 500 millió év folyamán bekövetkezett főbb változásokról BttdykoRonov-Janshin (1985) készített összefoglaló jellegű feltárást és áttekintést, főbb eredményeit a 8. ábra mutatja be. Budyko munkája egyrészről a széndioxidot a légkörbe juttató vulkánikus közetek, másrészről a légköri széndioxidot a szervetlen és szerves vegyületekben lekötő és a kéregbe visszajutó karbonát tartalmú üledékes közetek adatainak összegyűjtésével és több szempontú összesítő értékelésével kezdődött (8. ábra). A nemzetközi szakirodalomban és adatbankokban fellelhető források módszeres összesítésével a kambrium kezdetéig, (vagyis 570 millió évre) visszanyúló geológiai adatokból összesen 28 részidőszakot lehetett egymástól elkülöníteni, így a kőzetképződés, a kéregmozgások és a légköri széndioxid tartalom földtörténeti változásait meglehetősen részletes időbeli bontással sikerült megállapítani. A 3. ábra szerinti évmilliárdos léptékű csökkenő irányzat a légkör széndioxid tartalmának a 8. ábrán áttekintett mintegy 20 millió éves léptékű változásaiban csak nagyon burkoltan, lazán és részlegesen jelentkezik. A Föld belsejének fokozatosan gyengülő (a felezési idők szerint csökkenő ütemű) radioaktív hőtermelése ugyanis nem közvetlenül és egyenletesen, hanem a hosszú és lassú hőfelhalmozódást követő viszonylag gyors és változó erősségű kitörési folyamatokban jut a felszínre. A felhalmozódási és kitörési szakaszok a Föld egészét tekintve mintegy 200-250 millió éves hegységképződési és kéregtömb mozgási ciklusokba rendeződnek. Ezek esetenkénti alakulását, vagyis a vulkánikus kőzetképződés ütemének időszakos változásait, azonban végső fokon jórészt véletlenszerű (sok tényező időbeli összetalálkozásától függő) adottságok és események döntik el. Bolygónk élővilágának és életterének jövőbeli távlatai szempontjából rendkívül figyelemre méltóak a sok millió éves irányzatokat áttekintő 8. ábrának a légköri széndioxid alakulását bemutató adatai. Az utolsó mintegy százmillió évben a légköri széndioxid tartalom (és ehhez meglehetősen szorosan kapcsolódó globális hőmérséklet) ciklikus ingadozásai egyre határozottabban és egyre meredekebben csökkenő irányzatotjelölnek ki és a mai 0,03% körüli ССЬ tartalom ebben az időléptékben az áttekintett 560 millió éves időszak abszolút minimuma. Több millió éves távlatokban sorsdöntőén fontos tehát, hogy a kőzetképződési folyamatok (ilyen időtávlatban teljességgel bizonytalan és elörejelezhetetlen) alakulása szerint a légköri CO2 tartalom a mai mélypontból már emelkedő irányzatú eredőre vált át, vagy a soron következő százezer és millió években továbbra is csökkeni fog? A kérdést a hőmérséklet szabályozás alsó határát biztosító biokémiai termosztát korlátozott teherbíró képessége teszi a szó legszorosabb értelmében sorsdöntővé. A mikroszkopikus vízi élővilág csökkenő széndioxid fogyasztását követő felszíni és légköri CO2 felhalmozódás üvegházhatása ugyanis
