Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága
A ví z természeti egysége és társadalmi megosztottsága 195 érték bevonása és a csapadék képződési fázis elhagyása elfogadható és célszerű megoldás. Nem ilyen egyszerű a helyzet és tetszőleges a megoldás a troposzférában mint zárt páratartályban kialakuló vízkörforgásnak és különösképpen annak csapadék képződési összetevőjének dinamikai vizsgálatában —amelyben éppen a globális és a nagytérségi csapadék képződés dinamikája a meg nem kerülhető kulcskérdés. Ha ugyanis a troposzféra valamely légtömegét az elnyelt q 0 CR CAS napsugárzás és a felszínről érkező qs érzékletes höáramlás együttes melegítő hatása emelkedő irányzatú mozgási pályára visz és eközben a hőmérséklet csökkenése folytán megkezdődik a légtömeg e/, nyomású párakészletének kicsapódása, a folyamat az érzékletessé vált NC kicsapódási hö által öngerjesztő összetevővel bővül és mindaddig folytatódik, amíg a teljes höbevétel okozta melegedés és tágulás mértéke meghaladja a környezetére jellemző függőleges gradiensek nagyságát. 2.5. Földtörténeti előzmények és távlatok Egy bolygó születése kilenc hónapnál lényegesen hosszabb folyamat. Amikor — mintegy négy és fél milliárd évvel ezelőtt - a Nap körül keringő anyagi részecskékből mai helyén összeállt egy közepes méretű törmelékkupac, ez még csak ömlesztett nyersanyagot adott egy bolygó egyed fogamzásához. Az egyedi sajátosságokat és lehetőségeket kibontakoztató vajúdás mintegy egy milliárd évig tartott. Az egyre újabb és újabb törmelékek becsapódásakor, valamint a radioaktív elemek bomlása során felszabaduló óriási hökészlet megolvasztotta és térfogattömeg, majd a szilárdulási hőmérséklet szerint rendezte a törmelékkupacot: kialakult az újszülött bolygó egyedi teste. Az átrendeződés fontos tartozékaként a kőzetképződés ki- és belélegzése útján a törmelékkupac (foként hidrogénből és héliumból összetett és az elektromos töltetű napszél által időközben elsodort) elsődleges légköre helyébe kialakult a jóval nagyobb molekulasúlyú gázok (elsősorban nitrogén, széndioxid és vízpára) alkotta stabil és egyedi másodlagos légkör. Ennek a testre szabott másodlagos légkörnek sorsdöntő járuléka lett a troposzférának, mint zárt páratartálynak a fentebb utaltak szerinti korai kibontakozása. Ilyen módon igen hamar, még az egyedi megformálódás részeként, megkezdődött a víz felszíni felhalmozódása és ebben megjelent a bolygó legritkább és legígéretesebb testrésze: a mikroszkopikus méretű vízi élővilág. A gyorsan terjedő és erősödő vízi élővilág metabolizmusa két irányban indított el földtörténeti jelentőségű légköri folyamatokat. Egyrészről az elsődleges szerves anyag termelés nyersanyagaként megkezdődött a légköri széndioxid intenzív fogyasztása és — a lassú fokozatokban erősödő napsugárzás ellensúlyozásaként — kialakult a 3. ábra szerinti hosszú időtávlatú csökkenő irányzat a légköri ССЬ tartalomban és az üvegházhatásban. Másrészről a növényi élet melléktermékeként szabad oxigén jutott a légkörbe. Ezt ugyan hosszú korszakokon át azonnal és teljesen lekötötték a felszíni oxidációs folyamatok, de ezek lassú telítődésével - mintegy kétmilliárd évvel ezelőtt - kezdetét vette a szabad oxigén légköri felhalmozódása. Az élővilágot forradalmian új utakra indító oxigén felhalmozódásnak volt egy jótékony, de egyben könnyen végzetessé válható mellékhatása is. A légkörnek mintegy 15 és 35 km közötti magasabb rétegeiben
