Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

190 Szesztay Károly Felszíni kisugárzás légkórben elnyelt hányada (С

д

т, - ) 5. ábra. A planetáris albedó és a légköri elnyelődés földtörténeti kapcsolata Figure 5. Geohistorical relationship between planetary albedo and absorption in the atmosphere Bild 5. Erdgeschichtliche Beziehung zwischen dem planetaren Albedo und der atmosphärischen Absorption рис. 5. Связь планетарного альбедо и атмосферного поглощения в геологической истории Земли összefonódott önszabályozó mechanizmusát analitikai vetületében vázolja. Az önszabályozás analitikai megoldásai az albedót meghatározó tényezők gyökeres hangsúlyváltásához kapcsolódnak. A középső CD földtörténeti szakaszon belül az albedó viszonylagosan kis mértékű változásait a folyékony víz útján szabályozott ökológiai tényezők (a felszíni vízellátottság mértéke és a növényzeti változások) határozzák meg. Az albedó görbe DE és AC szélső szakaszán az értékváltozások szabályozását a víz légnemű, illetve szilárd halmazállapotában bekövetkező folyamatok veszik át és ezeken a szélső szakaszokon a bekövetkező albedó változások jóval gyorsabbak és nagyobb mértékűek. Ha a melegedő irányzatú felszíni hőmérséklet megközelíti, vagy eléri a görbe D pontját, a felhőképződés gyakorisága és intenzitása — a pára telítettség egyre növekvő hőmérsékleti érzékenysége folytán - jelentősen felgyorsul és a planetáris albedó görbéje meredeken emelkedik a gyakorlatilag teljes felhöborítottság 0,6-0,7 körüli értéket jelző E pont irányába. A melegedő irányzatnak ez a visszacsatolása tehát erősen negatív irányzatú, vagyis viszonylag hamar megállítja és visszafordítja a hőmérséklet további emelkedését. Belső testvérbolygónk, a Vénusz, esetében ennek a planetáris termosztát megoldásnak a hatékonysága — a vízpára utánpótlódás korlátai folytán -