Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

A ví

z természeti egysége és társadalmi megosztottsága 185 tekintéséhez — a víz úgyszólván mindegyikbe belekerül és mindegyikben központi tényezővé minősül. Ha az előbbiekhez csatlakozva azt is végiggondoljuk, hogy a vízkörforgás szorosan és sokszintüen egymásba kapcsolódó ciklusai által a vízföldrajzi adottságok és a vízkészletek bármely tulajdonságának hasznosítása, vagy szabályozása az adott vízrendszeren belül mindenütt és minden más tulajdonságra is kitetjedöen érezteti hatását: eljutnak a vízzel, mint egyre létfontosságúbb naturáliával történő gazdálkodás kulcskérdéséhez, az informatikai megalapozás rendkívüli fontosságához és igényességéhez. A 2. ábra szerint a vízigények — átfogó és általános piaci árrendszer hiányában — a népesség számánál és a termelési értékeknél is lényegesen gyorsabban növekszenek. Valószínűnek látszik tehát, hogy a közeli években és évtizedekben a vízföldrajzi adottságok és a vízkészletek társadalmilag jelentős tulajdonságainak nyilvántartása és küszöbértékeik elemző értékelése (aminek alapjait hazánkban az 1984. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv lerakta) egyre több országban és vízrendszerben válik majd a piacmechanizmust a naturáliák gazdálkodási rendszerével kiegészítő megoldások első gyakorlati feladatává. Az így kibontakozó folyamat pedig - hosszabb időtávlatban és célszerű globális összehangoltságban - remélhetően elvezet majd a fenntartható fejlődés minden szintjét és elgondolását magába fogadó célállapotba, amelyben az emberi társadalom mikrogazdálkodása minden lényeges mozzanatában igazodni fog bolygónk négymilliárd év tapasztalatát hordozó makrogazdálkodásához. Ennek előfeltétele természetesen a planetáris gazdálkodás műhely titkainak megismerés és az emberi gazdálkodás feltételei közötti adaptálása. Ilyen távlatok kezdeti lépéseit keresve kísérli meg a következő két fejezet a víz természeti és társadalmi szerepéhez kapcsolódó néhány szemelvényen keresztül a makro és a mikro szint vízgazdálkodási vetületének párhuzamba állítását. 2. A víz szerepe a planetáris fejlődésben és az ökológiai folyamatokban A vizet vélhetően azért tekintették már a legkorábbi emberi kultúrák is az öt őselem egyikének, az élet, a megtisztulás és az átlényegülés szimbólumának, mert nélkülözhetetlenségét és sokféleségét lépten-nyomon tapasztalták és kiapadhatatlan égi forrásában természetbeni egységének különleges jelentőségét is hamar megsejtették. A víz egységének és ezerarcúságának tudományos megismerését már Leonardo da Vinci a csillagok járásánál is nehezebb feladatnak találta. Az utóbbi néhány évszázad tudományos forradalmai közelebb hoztak ugyan a rövid idötávlatú gyakorlati feladatok megoldásához, de a hosszabb távlatokat és a tágabb összefüggéseket illetően minden megválaszolt kérdésből tucatnyi új kérdés fakadt. 2.1. A víz halmazállapot változásainak és körforgásának planetáris feltételei Jégpáncéllá fagyott vízkészlet nem ritkaság naprendszerünk külső bolygóin és ezek holdjain. Valószínűsíthetően ez jellemző más naprendszerekre is (JastrowThompson 1975). Mindhárom halmazállapotú vízben bővelkedő és azt több milliárd