Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

178 Szesztay Károly csökkenése folytán - az azonos vízrendszerhez tartozó vízhasználatok és szabályozások között a vízforgási ciklusoknak korábban rejtve maradt belső kapcsolatai a gazdálkodás érték rendszerében is éreztetik hatásukat, a hidrológia iránti igények a vízrendszerenkénti integrálódás és hatásközvetités feltételeinek és szerkezeti sajátosságainak feltárását is napirendre tűzik. A vízhasznosítási és vízszabályozási tevékenységek gazdálkodási vonzatainak ez a méretfüggő irányzatváltása (amit a hidrológia iránti igények tekintetében az 1. ábra A.l és H.l, illetve az A.2 és H.2/3 jelű kapcsolatai szemléltetnek) teszi lényegileg rendkívül nehézzé az ipari társadalmakban kialakult gazdálkodási és érték nyilvántartási rendszer számára a víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága közötti ellentmondások idejébeni felismerését, illetve váratlan és szükségtelen károsodások és válsághelyzetek nélküli kezelését. Az idejébeni felismerés és a válsághelyzetek elkerülése ugyanis a víz természetbeni és társadalombani szerepét együttesen és átfogóan feltáró és gazdálkodásorientáltan értékelő informatikai megalapozást kíván, ami - mint hosszabb idötávlatú irányzatokat meghatározó előretekintés — teljességgel idegennek és szükségtelennek minősül az ipari társadalmak pénzközpontú szemléletében és döntési rendszerében. Ez a lényegi oka és magyarázata például annak, hogy az 1980-as években a Harmadik Vízgazdálkodási Keretterv és az ahhoz csatlakozó vízgazdálkodás-politikai alapozó tanulmány (OVH 1984, Orlóci et al. 1987) kezdeményezései és informatikai eredményei gazdaságpolitikai szinten mindmáig jórészt ismeretlenek és kihasználatlanok maradtak. Ennek a pénzközpontú szemléleti és stratégiai beszűkülésnek tágabb idötávlatú példájaként tekinthető a hidrológia tudománytörténeti kibontakozását szemléltető 1. ábra igényszintjeinek összehasonlítása is. Az európai civilizációt és a pénzközpontú gazdálkodási rendet kibontakoztató országok kedvező vízföldrajzi és vízgazdálkodási adottságai a vízhasználatok és a vízépítési munkák egymástól elkülönült tervezését és irányítását viszonylagosan hosszú időn át célszerűvé, illetve elfogadhatóvá tette. Ilyen módon a hidrológia részterületei — az egyre szűkebb területekre összpontosuló szaktudományok általános irányzatába illeszkedve - viszonylag hamar elkülönültek egymástól és a XX. század végére az 1. ábra H.l blokkjában felsorolt tíz hidrológiai szaktudomány művelte és szolgáltatta a föbb igénytípusok informatikai alapjait (

Falkenmark 1989). Ugyanakkor a vízhasználatok és vízszabályozások fokozódásával viszonylag hamar (első nyomaikban a XIX. század elejéig-közepéig visszanyúlóan, majd a XX. század eróziós és vízminőségi károsodásai nyomán egyre tágabb körűen) jelentkeztek a vízrendszerenkénti integrált vízgazdálkodásnak a víz természetbeni és társadalombani hatásközvetítö és rendszerformáló szerepének feltárását és modellezését kívánó igényei is (1. ábra A.2 és H.3 mezőnye). Ezek nyomán világszerte megindultak és időnként új fellendülést kaptak a vízháztartás és a vízminőség dinamikáját a szárazföldi és légköri vízkörforgás részeként elemző és a más földtudományokkali kapcsolódásokat is előtérbe helyező hidrológiai kutatások és a részterületek összegezésére törekvő tudományos munkák (/. ábra H.2 mezőny). Ezeknek az iparosodás általános irányzatával és a kor tudomány-politikájával ellentétes jellegű kezdeményezéseknek a sikerét és tartósságát azonban többnyire csak egy, vagy néhány kimagaslóan tág látókörű személyiség tudta és tudja biztosítani (IGBP 1997).