Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

162 Mátyás K

.~Oldal I.—Korponai J. szakban a fitoplanktont a Zooplankton folyamatosan kontrolálta, a tápanyagok nem tudtak beépülni, így az oldott formák részaránya magas maradt. Az oldott ortofoszfát és az oldott szerves nitrogén aránya különösen a vegetációs periódusban nőtt meg jelentősen, ami valószínű a Zooplankton általi exkréciónak köszönhető (James 1987, Oude-Gulati 1988). Az összes foszfor és a klorofill-a valamint az összes-nitrogén és a klorofill-a között nem volt szignifikáns kapcsolat, ami mutatja, hogy a fitoplankton mennyiségét nem a tápanyagok (bottom-up), hanem a Zooplankton (top-down) szabályozta. A külső tározótérben lévő halállomány a Zooplankton mennyiségét alacsonyan tartotta, így a klorofill-a mennyisége jelentősen megnőtt és a nyári időszakban meghaladta a 200 mg/m

3 értéket. A foszfort a fitoplankton felvette, ezért a partikuláltfoszfor részaránya megközelítette a 80%-ot. Mivel az összes foszfor és a klorofill között erős szignifikáns kapcsolat volt így feltételezhető, hogy a fitoplankton bottom-up kontrol alatt. Az összes-nitrogén és a klorofill között is erős szignifikáns volt a kapcsolat. Nyáron, amikor a nitrogénkötő kékalgák domináltak, a partikulált-nitrogén részaránya megközelítette a 70%-ot. Ilyenkor a nitrogénkötés meghaladhatja a külső nitrogén terhelést (Kóbor et al. 1996) ezért a szignifikáns kapcsolat feltehetően a nitrogén-kötésnek köszönhető. A Marcali-tározóban a klorofill-a mennyisége a Kazettáét jóval maghaladta, de a külső tározótérinél kisebb volt. Mind az összes foszfor mind az összes-nitrogén főleg oldott formában volt jelen, ezen belül magas volt a foszfát-foszfor és az oldott szervetlen-nitrogén részaránya. Az összes foszfor és a klorofill-a között nem volt szignifikáns összefüggés, de az összes-nitrogén és a klorofill-a között a kapcsolat szignifikáns kapcsolat volt. A fitoplankton dinamikája tehát nem függött a foszfortól, viszont függött a nitrogéntől. Mivel a fehér busa a kékalgákat hatékonyan kiszűrte a légköri nitrogénkötés csekély volt ezért a klorofill-a változásait valószínű a szervetlen nitrogénformák befolyásolták jelentősen (Présing et al. 1997). Tavi kísérletekben (Tátrai et al. 1997) 15—20 t km"

2 körüli halbiomassza értékek mellett volt a fitoplankton biomasszája legalacsonyabb (Mátyás et al. 1998). Az ennél lényegesen kisebb 5 t km"

2 körüli értéknél a gerinctelen ragadozók (Chaoborus lárvák) jelentősége megnőtt, így a fitoplankton mennyisége a vártnál jóval magasabb koncentrációt ért el. A 60 t km"

2 értéknél, nagyobb halbiomasszáknál pedig a halak általi Zooplankton fogyasztás vált jellemzővé. A Kazettában az 5 t km 2 halbiomassza a tavi kísérletekben tapasztaltaktól eltérően fenékig átlátszó, tiszta vizet eredményezett. A külső tározótérben viszont az alacsonynak mondható 15 t km2 halbiomassza is nagyobb volt, mint a kritikus szint, aminek köszönhetően nyaranta kiterjedt vízvirágzások alakultak ki. A különbséget feltehetően az eltérő fajszerkezet okozza. A tavi kísérletben a planktonevők aránya egyik tóban sem érte el a 30%-ot (Tátrai et al. 1997). A külső tározótérben az ezüstkárász részaránya meghaladta az 50%-ot (Bíró 1993). A Kis-Balatonon az ezüstkárász aduit egyedei is főleg zooplanktonnal táplálkoznak (Martyniak et al. 1991, Csányi et al. 1995), így a viszonylag alacsony biomassza ellenére a plankton fogyasztók magas részaránya miatt, ez a halmennyiség is elégséges volt a zooplankton kontroljához. A Kazettát pedig a halpusztulás után a bodorka (Rutilus ruti-