Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
150 Hajós В.— Fejér L. Amíg körülöttünk nem jön létre az ilyen kérdések megoldásához elengedhetetlenül szükséges politikai és gazdasági konszolidáció, amelyet a térség országainak európai integrációs folyamata felerősíthet, addig e téren nem sok reményünk lehet. A Tisza völgyének árvízi veszélyeztetettségét azonban más tényezők is befolyásolják. Amíg Kvassay Jenő színrelépésének idején a legnagyobb gondot az okozta, hogy az állami vízi munkák (a kanyarátmetszések, mederszabályozás- és fenntartás, stb.) jelentős mértékben elmaradtak a társulatok által végzett töltésépítésektől, addig ma fordított a helyzet. A rendszerváltást követően úgy kerültek önkormányzati körbe bizonyos állami feladatok, hogy egyrészt nem tudatosult az önkormányzatokban az ezek elvégzésével együtt járó felelősség, másrészt hiányoztak is az elvégzéshez szükséges pénzügyi források. Elmaradás mutatkozik a melioráció, a kultúrmérnöki tevékenység területén is. Visszatekintve a Kvassay-vezette vizügyi szolgálat történetére, meg kell állapítani, hogy egy területen lényegesen hatékonyabbak voltak nálunk, s ez a távlati programok elkészíttetése és azok költségvetési megalapozása, ill. elfogadtatása. Az 1895. december 6-án elfogadott XLVIII. tc. ugyanis nem csak a Közép-Duna (Dunaradván)>-Báziás közötti) szabályozásáról rendelkezett, hanem a hazai vízi munkák folyamatos végzéséről is, s 12 évre összesen 51 millió Ft-ot engedélyezett felhasználni. Ezzel a magyar törvényhozás első ízben teremtette meg a tervszerű vízügyi fejlesztések költségvetési hátterét. Amikor az első 12 esztendő eltelt, értékelték az addigi eredményeket, s a kedvező tapasztalatok alapján egy újabb, immár 20 esztendőre szóló törvényt fogadott el az Országgyűlés (az 1908. évi XLIX. tc.-et, az ún. „viziberuházási tör\>ény"-X), amely biztosította a vízi utak fejlesztését és a vízmosások megkötésére szolgáló beruházási program végrehajtását. A társulati és állami vízi munkák értékét növelte a mindenkori politika szemében, hogy segítségükkel enyhíteni lehetett a magyar társadalmat nyomasztó munkanélküliséget, s a közmunkákkal a hazai infrastruktúra jelentős fejlesztését lehetett előmozdítani. Ha mai viszonyainkat nézzük, bizony elkelne a vízügyek terén is a programfinanszírozásban, az intézmények működtetésében, az állami művek üzemeltetésében és a fejlesztésekben némi folyamatosságot biztosító központi költségvetési intézkedés. Természetesen a fejlesztéseknél fokozott ellenőrzéssel, hiszen nem lehet engedni a Bős-Nagymaros szindróma megismétlődését sem kicsiben, sem nagyban. Kvassay Jenő születésének évfordulóján gazdag vízügyi munkásságának csak egy részletét érintettük. Gondolatainak felidézését azonban nem csupán a kötelező tisztelet diktálta, hanem időszerűsége is. Az őrszentmiklósi síremléken elhelyezett koszorúk (8. ábra) a ma szakembereinek iránta érzett megbecsülését és elismerését is jelképezik. IRODALOM Kvassay J.: Vizeinkről. Budapest, 1875. Kvassay J:. Mezőgazdasági vízmütan. Budapest, 1882. Kvassay J:. Emlékirat vízszabályozásaink ügyében. Budapest, 1888. KvassavJ.: A csekély esésű folyók szabályozásának alapelvei, különös tekintettel a Tisza völgyére. Budapest, 1889.
