Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

144 Hajós В.—

Fejér L. Beszédes Józsefre kell hivatkoznunk, aki már a reformkorban felfigyelt a problémára: „Hazánkban folyóink ágyainak irtóztató elzátonyítását nem egyébnek, mint az erdők folyóink partjairól, s völgyek meredek oldalairól történő kipusztításának lehet tulajdonítani. Nem is leszünk egészen addig mentesek folyóink kártékonyságától, még azok ágyának szabályozása által sem, míg az erdők vissza nem ültettetnek kopár kösziklás hegyekbe, vízmosta gödrös völgyoldalakba és buckás szélhordta homokba. " (Beszédes 1839.) Fél évszázaddal később Kvassay szintén az erdőknek a viz- és hordalékvisszatartó szerepét hangsúlyozza, ugyanakkor óva int attól, hogy minden vízszabályozási problémára egyedül a fásításban találjanak megoldást: „Amint ...kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az összes hydraulikai tudomány nem lenne képes a Tiszavölgy hegyi erdőségének elpusztulásából eredhető bajokkal és veszedelmekkel megküzdeni, épp úgy vérmes reménység volna az, ha pusztán az erdősítés által akarnók az összes bajokat megszüntetni. Elégséges e tekintetben azon folyók vízemésztésére hivatkoznom, melyekben az erdők a lehető legjobb karban találhatók, mint az Ung és a Latorca vízgyűjtő medencéjében és mégis a lefolyó legnagyobb vízmennyiség másodpercenként és négyszög-kilométerenként óriási értéket ér el. " (Kvassay 1889.) Kvassay ezeket a gondolatokat még mint a földmívelésügyi tárca kultúrmérnöki szolgálatának főnöke irta le, akinek a 7lsza-szabályozással közvetlenül nem akadt dolga, de 1891-ben már az Országos Vízépítészeti Hivatal vezetőjeként, a vízügyi műszaki nagytanáccsal kellett a vízügyi szolgálat megújított szabályozási koncepcióját elfogadtatni. Az elgondolás a kővetkező feltételekből indult ki: a Tisza-szabályozás tekintetében a hivatal befejezett tényekkel áll szemben, az eddigi rendszertől eltérő megoldás(ok)ról szó sem lehet, s irreális terjedelmű és költségű munkák sem jöhetnek szóba. Nehezítette Kvassay és mérnöktársai helyzetét, hogy a szabályozási munkák addigi hatásának és eredményének megítélésére szolgáló részletes adatok és felvételek még nem álltak rendelkezésükre, jóllehet a vízrajzi szolgálat létrehozásának egyik fontos indoka éppen az új tiszai mappáció elkészítése volt. Mindezek a körülmények, valamint az eltelt közel öt évtized kellemetlen tapasztalatai Kvassayt igen nagy óvatosságra intették a szabályozási munkák kérdésében. Addigra már szinte közhellyé vált, hogy a folyami munkák nem tervezhetők általános érvényű matematikai összefüggések alapján, hanem minden folyó, minden folyószakasz eltérően viselkedik az esetleges beavatkozásokkal szemben. Ráadásul a következmények ritkán jelentkeznek azonnal, általában hosszabb idö is eltelik, amíg pl. a medrek változása mérhetővé válik. Ezt támasztják alá Kvassay szavai is, amikor megjegyzi: „...sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem mindig ott keresendő a baj oka, ahol az fellép, hanem attól sokszor igen nagy távolságra; és ha a gyógymódot helyben alkalmazzuk, lehetséges, hogy ott éppen célt érünk, de máshol új rendetlenséget idézünk elő, vagyis a bajt csak más pontra helyeztük át. " (Kralovánszky-Ligetvári 2000.) Ebben a helyzetben a hivatal a Tisza-szabályozás folytatása és kiegészítése tekintetében olyan munkákat javasolt, amelyek már akkor is feltétlenül indokoltak voltak és az elfogadott szabályozási rendszer keretén belül semmiféle jövőbeli beavatkozásnak útjában nem álltak. Ennek figyelembevételével egyrészt a Tisza középső és alsó szakaszán az árvizek lefolyási feltételein akartak javítani, másrészt felső szakaszon és