Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás jelene, jövője, a társadalom és a környezet védelme

A vízerő-hasznosítás jelene, jövője, a társadalom és a környezet védelme 125 lis létesítmények ne okozzanak visszafordíthatatlan természeti folyamatokat. Ennek szükségszerűségét ma senki sem kérdőjelezi meg, különösen a közelmúlt tapasztalatai alapján, söt éppen ezekből kell levonni a jövőre vonatkozó fontos tanulságokat. Ha napjainkban a vízerőművekkel kapcsolatban felmerülő engedélyezési folyamatokat, ezek hatásosságát és eredményességét vizsgáljuk. Sajnálattal kell megállapítani, hogy ezek a környezetvédelmi engedélyezések, ill. ezek folyamatai egyre bonyolultabbak, és feleslegesen terjedelmesebbek, különösen az OECD országokban. Ezek indokolatlan többlet eljárási folyamatok számos esetben mind a társadalomra, mind az építőkre olyan értelmetlen és elviselhetetlen többlet költségekkel és időveszteséggel járnak, melyek gyakran megakadályozzák — vagy késleltetik — a létesítmény megvalósítását. Napjainkban világjelenség a biztonságos energiaellátás iránti igény és az áram egységárának növekedése. Ezek a tények nem tükröződnek az új, különösen a vízenergia-források beruházásaiban. Ez annál inkább elszomorító, mert számos olyan országban vannak gazdaságosan kiépíthető vízerőművekre lehetőségek, ahol szükség van az egyre növekvő szükségletek kielégítésére. Természetes, hogy nem minden vízerőkészlet kihasználása felel meg a környezetvédelmi és társadalmi követelményeknek. Napjainkban súlyos politikai hiba tapasztalható az energiapolitikában, mivel a beruházások döntő többsége a környezet, lég- és vízszennyező hőerőműveket részesíti előnyben. Az energiaforrások összetételének jövőbeli ésszerű meghatározásához elengedhetetlen egy teljesen új reform szemlélet. Ennek alapján a tervezőknek, az illetékes hatóságoknak és társadalmi szervezeteknek, a létesítmény telepítése, engedélyezése tekintetében meg kell osztani felelősségeiket, különös tekintettel az előzőekben vázolt eljárási és környezeti, ill. társadalmi hatások, ill. problémák tekintetében. Ezek az ajánlások (IEA 2000) a szerző véleménye szerint nem elegendőek az olyannyira kívánt célok eléréséhez, a döntéshozóknak a vízenergia előnyeit és az ezek alkalmazását gátló tényezőket illetően a jövőben egy teljesen új reform szemléletére van szükség. 7. A fenntartható fejlődés, az energiatermelési módok, az emberiség és a tényleges környezetvédelem Az IEA-nak a vízerőművek létesítésére vonatkozó irányelvei jól átgondoltak és szakszerűek (IEA 2000). Ha ezeket betartják, biztos, hogy az ilyen feltételekkel megvalósított vízügyi beruházások mind környezetvédelmi, mind társadalmi elfogadottság tekintetében probléma mentesen üzemelhetnek. Ám az IEA irányelvei nem hangsúlyoznak eléggé néhány olyan alapvető tényt, melyek prognosztikus szemléletű érvényre jutásának hiánya már eleve gátolhatja a vízerőmüvek versenyképességét és megvalósításukat is a fosszilis bázisú erőmüvekkel szemben. Itt három olyan fő kérdés hangsúlyozását látom szükségesnek, melyek nélkül a fenntartható fejlődés zátonyra futhat. Ezek a következők: a fenntartható fejlődés és a különböző energiatermelési módok prognosztikus szemléletű — érdekcsoportoktól mentes — megítélése,