Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: Vízfolyások szabályozása a XXI. században

10 Hajós Béla A gépesített mezőgazdasági nagyüzem a nagyterületű, 1-3 km

2-es, közel téglalap alakú, egyenes határvonalú táblák kialakítását követelte, ill. törekedett ilyen táblák kialakítására. Az adott társadalmi, gazdasági viszonyok értelemszerűen befolyásolták a vízrendezési munkát, a tervező tevékenységét (Kaliczka 1984). A tulajdonviszonyoknak megváltozása során minden természetes víz a megjelenési formájától függetlenül (az ásott kutak kivételével) állami tulajdonba és kezelésbe került. Az állami költségvetés vállalta a szabályozási és rendezési költségeket akár beruházás, akár fenntartás volt az. A második vízügyi törvény (1964. évi IV. törvény) szerint a müvelésbe vonás költségeit nagyobb részt az állam viselte, az eredmények pedig üzemi szinten jelentkeztek. A kettő viszonyát soha senki nem vizsgálta. így a vízrendezéssel szembeni igények növekedésének legfeljebb a vízügyi szervek részére bocsátott költségvetési keretek, ill. a mezőgazdasági üzemek részére adott meliorációs lehetőségek szabtak gazdasági korlátot (Kaliczka 1984). A művelésbe vont területek határa néhány méterre közelítette meg a vízfolyások és elvezető müvek partját. Azok vonalvezetése, hossz-szelvénye és egyéb paraméterei - az országos gazdaságpolitikai követelményeknek megfelelően — technokrata szemlélettel csak a termelést szolgálták. A vízfolyások mellől eltűntek a korábban meglévő facsoportok, fasorok, bokros, cserjés területek. Ezzel egyidőben a mezőgazdasági területeken a táblásítás, a repülőgépes növényvédelem és egyéb tényezők eredményeként nagymértékben csökkent a faállomány. A völgyfenéki területek fokozott művelésbe fogása is egyik oka annak, hogy megnőtt a medrekbe levonuló árvizek mennyisége, vízszintje. Ennek következményeként állandó jellegűvé vált a vízfolyások mederméreteinek növekedése, csökkent a talajvízszint. A jelenség üzemgazdaságtani haszna mellett igen káros volt a vízfolyásokat kísérő élettérre, a leszállított talajvízszint korábban termékeny területeken vízhiányt okozott, helyenként a talaj minősége is romlott. Emellett gazdasági szinten jelentős, meg nem térülő költséggel járt a vízfolyás vízelvezetési kapacitásának túlzott növelése, ugyanakkor — nehezen pótolható veszteségként — természeti értékeinek csökkenése. A vízfolyásrendezések végrehajtásának lehetőségeit minden időben befolyásolták a rendelkezésre álló technikai eszközök is. A XIX. században, sőt az 1960-as évekig gyakorlatilag kézi erővel, kubikus munkával végrehajtott mederrendezések voltak. E munkák során a meder méreteit, az elvégzendő földmunkát mennyiségét csak a legszükségesebb mértékben határozták meg. Számos oly régi terv található, melyben a tervezett mederméretek alig feleltek meg, a mai felfogás szerinti, közepes árhullámok vízmennyiségének elvezetésére. A medrek vízszállító képességének a meghatározása ugyanis koronként változó. Fontos gazdasági döntési szempont az elhárítandó kár és a kiépítési költség viszonya. Kevésbé intenzív körülmények között ez a viszony kisebb kiépítési szintet igényel. A kézi földmunka — elsősorban a kiegészítő munkák, pl. az ideiglenes vízelvezetés miatt-még az ínségmunkák idején is költségesebb volt, mint a későbbi gépi földmunka. A kotrógépeknek már nem okozott problémát mederrendezés során a vízből történő földkitermelés. A földmunkagépek tömeges elterjedésük kezdetén a technológiai folyamatok meghatározó elemei (vezérgépei) lettek. Gazdaságos működésüknek