Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Liebe Pál: A vízbázisvédelmi program módszertani előkészítése

A vízbázisvédelmi program módszertani előkészítése 93 2. Módszertani útmutató és a terv tartalmi követelményei Útmutató készült az alapállapot felvételhez és a kiegészítő diagnosztikai program végrehajtásához, az egységes módszertan és tervtartalmi követelmények összeállításához (Aquarius— V

ITU KI 1997b). Elkészítésénél igazodtak a vízbázisvédelmi cselekvési programban meghatározott elvekhez, valamint támaszkodtak az előzőekben ismertetett kutatás-fejlesztési és állapotfelmérési munkák során nyert tapasztalatokra. Figyelembe vették az útmutató készítése során készülőben lévő, „A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelméről" szóló kormányrendelet addig elkészült anyagait, így a később 123/1997 (VII. 18.) számon kiadott Kormányrendeletben foglaltak nincsenek ellentmondásban az útmutatóban szereplő információkkal. A vizsgálandó vízbázisokra és környezetükre vonatkozó meglévő ismereteket ki kell egészíteni a III. táblázatban összefoglaltak szerint, valamint a felszín alatti szivárgási tér mennyiségi és minőségi viszonyainak tér—időbeli alakulására vonatkozó feldolgozásokat célszerű elvégezni. A víznyerő terület utánpótlódási térsége lehatárolásának prognosztizált védőterület meghatározásának fő célja a vizsgálandó területek, illetve a felszín alatti terek lehatárolása, valamint a lehatárolt és az ezen kivüli területek és térségek közötti kapcsolatok vizsgálata. Ennek érdekében a kiegészített ismeretek figyelembevételével meg kell határozni az 5, 50, illetve 100 éves elérési időkhöz tartozó hidrogeológiai védőterületeket, illetve védőidomokat becsléssel, számítással, illetve modellezéssel, a meglévő ismereteknek megfelelő pontossággal. A belső és külső védőterületeket, illetve védőidomokat ebben a munkafázisban még nem szükséges meghatározni. Tekintettel arra. hogy a diagnosztikai feltárások előtt az információk még kevéssé megbízhatóak, a vizsgálandó területeket a nagyobb biztonságot jelentő szorzóval célszerű számolni, s a későbbiek során ezek szűkíthetők. Már ebben a fázisban meg kell határozni, hogy a vizsgálandó terület egyes részeiről a kitermelt víz hány %-a származik, s ezzel azt, hogy melyek a kiemelt utánpótlódással jellemezhető területek, amelyekre a terepi munkák során nagyobb súlyt kell fektetni. A részletes terepbejárás során a prognosztizálható felszíni védőterületen pontosítani szükséges a területhasználatok aktuális helyzetét, valamint a szennyezöforrásokra vonatkozó ismereteket (IV. táblázat). Ezt a meglévő kartográfiai feldolgozások, valamint a légifotózás eredményeinek ismeretében célszerű elvégezni. A légifelvételeket a módszertan 1:50 000 színes és színes infra, kontaktmontázsok, 1:10 000 szines nagyítások, a részletes vizsgálatra kijelölt területeken 1:13 000 méretarányú felvételek, és 1:2000 méretarányú nagyítások formájában irányozza elő. A szennyezőforrások felderítő jellegű feltárásos vizsgálatát a helyszíni bejárás és felmérés alapján legveszélyesebbnek ítélt helyeken irányozza elő a módszertan. Egyegy szennyezőforrásnál a felszín alatti legfelső 20-25 m vastagságú összlet szennye-