Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Liebe Pál: A vízbázisvédelmi program módszertani előkészítése

90 Liebe Pál 1.2. A vízbázisvédelmi programokat megelőző időszakban végzett kutatás-fejlesztési munkák A felszín alatti vízkészletek regionális sérülékenységének országos feldolgozása ( VITUKI 1994a) keretében új módszertani eredmények születtek a talajvíztartó sérülékenységével kapcsolatban: megkülönböztették a rövid- és a hosszúidejű érzékenységet ( VITUKI 1994b). A rövid idejű az egyetlen beszivárgási ciklus alatt a felszíni bemosódásra, a hosszúidejű, átlagos állapot feltételezésével bekövetkező szennyezési folyamatokra vonatkozik. A medenceterületekre, a karsztos és nemkarsztos hegyvidékekre vonatkozóan készült 1:100 000 méretarányú digitális vízföldtani anyagokra támaszkodva készültek a bevezetőben említett vízvédelmi területek térképei, illetve térinformatikai feldolgozásai. Máig alapjául szolgálnak a felszín alatti vízkészlet-gazdálkodási és környezetvédelmi feldolgozásoknak, miközben egyre sürgetőbb az igény az egzaktabb földtani alapokat jelentő — a Magyar Állami Földtani Intézet gondozásában készülő — gépi adatállományok országos hozzáférésének biztosítására. Az üzemelő sérülékeny felszín alatti vízbázisok védőterületeinek (/. ábra) meghatározását, a lakosság egészséges ivóvízellátását szolgáló vízbázisok biztonságba helyezéséhez védőterületek méretezését megalapozó nagyszabású kutatásfejlesztési munka 1993-96 között folyt (VITUKI 1997). Ennek keretében 10 kiemelt vízbázisnál részletes szivárgáshidraulikai számításokat végeztek, valamint kidolgozták a nagyobb számú vízbázis vizsgálatára alkalmas védőterület-, illetve védőidombecslés módszertanát. Ennek alapján a védőidomok, védőterületek becslését országosan kiterjesztették valamennyi üzemelő sérülékeny vízbázisra, figyelembe véve a vízügyi igazgatóságok információit is. Az akkor meghatározott 658 vízbázis közül 177 esetében a vízügyi igazgatóság által szolgáltatott információk alapján a korábbi számítások, 481 vízbázisnál pedig az adott munka keretében végzett közelítő számítások és becslések eredményét figyelembe véve elkészült a védőterületek térinformatikai feldolgozása. A 658 vízbázis víztípusok szerinti megoszlását, a becsült védőterületek méreteit és területhasználat szerinti megoszlását az I. táblázatban mutatjuk be. A táblázatból kitűnik, hogy az 50 éves elérési idővel becsülhető védőterületek nagysága országos összesítésben mintegy 5100 km

2. A terület 12%-a a települések beépített részére esik, 28% erdő, a többi egyéb, főleg mezőgazdasági terület. Az ország egészéhez viszonyítva megállapítható, hogy a települések területének 12%-a esik védőterületre, az erdők esetében ez 9%, az egyéb, föleg mezőgazdasági területeknél pedig 4%. Összességében az ország területének 5,5%-a a becsült védőterület. A védőterületek méretei a részletes diagnosztikai vizsgálatok során még változni fognak. A karsztos területek esetében a védőidom felszíni metszeteként csak a nyílt és félig fedett karszt jön szóba. Az előzetes, 1:100 000 méretarányban végzett sérülékenységi feldolgozások alapján a 2540 km

2 karsztos „védőterületből" 1625 km

2 esik ilyen területekre, tehát 915 km

2-rel becsült védőterületek emiatt eleve csökkenni fog-