Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Liebe Pál: A vízbázisvédelmi program módszertani előkészítése

Vízügyi Közlemények, LXXX1I. évfolyam 2000. évi 1. füzet A VÍZBÁZISVÉDELMI PROGRAM MÓDSZERTANI ELŐKÉSZÍTÉSE LIEBE PÁL A vízbázisvédelem tágabb értelemben a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelmét jelenti, hiszen a vizek felszíni és felszín alatti előfordulásainak nagy része valamilyen vízhasznosítási forma bázisát képezi. A hazai gyakorlatban a vízbázisvédelmi programok az ivóvíz-minőségű felszín alatti vizek minőségi védelmére vonatkoznak. Ezt alátámasztja, hogy Magyarországon az ivóvízellátás alapját több mint 90%-ban a felszín alatti vizek képezik, amelyek fenntartható igénybevétele feltételezi, hogy azok tartósan utánpótlódnak. Minél közvetlenebb és jobb az utánpótlódás lehetősége, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a felszín alatti vízadókat felszíni eredetű szennyezések érik. A felszín alatti vizek minőségének védelme regionális és lokális feladat. A regionális védelem összefügg az általános környezetvédelmi szempontokkal, míg az üzemelő és távlati lokális vízbázisok védelme szorosabban kapcsolódik a vízgazdálkodáshoz. A felszín alatti vizek minőségének regionális védelme érdekében a Környezetvédelmi Minisztérium jogszabály kiadását kezdeményezte. A 33/2000 (III. 17.) „A felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról" szóló Kormányrendelet fokozottan érzékeny, érzékeny és kevésbé érzékeny területeket különböztet meg. A besorolásnál döntően regionális vízföldtani szempontok a mérvadók (fokozottan érzékenyek a nyíltkarsztos felszínek, érzékenyek a 100 m-nél vékonyabb, nem teljesen vízzáró fedővel takart karsztos képződmények területei és az 50-100 m-nél vékonyabb fedővel takart fö porózus ivóvízadó képződmények a fedöösszlet áteresztő képességétől függően), de szerepet játszanak a lokális vízbázisvédelem szempontjai is (fokozottan érzékenyek a karszt-, talaj- és parti szűrésű vízbázisok, az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízkivételek „B", az egyéb üzemelő és távlati ivóvízbázisok „A" hidrogeológiai és azokon belüli védőterületei, érzékeny terület ezen kívül minden hidrogeológiai védőterület). A vízföldtani szempontokon kívül a területek besorolásánál más — hidrológiai, természetvédelmi — szempontokat is figyelembe vesz a rendelet. A felszín alatti vizek regionális védettségének, illetve sérülékenységének megítélésénél alapvető szempont az elérési idő. Sérülékenynek azt a vízadót tekintjük, amelyet 100 éven belül felszíni eredetű víz érhet el. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy már el is érte a vízadót a felszíni eredetű víz, illetve ha elérte, nem feltétlenül jelent felszíni eredetű szennyezettséget, illetve károsodást. Ugyanez vonatkozik a lokális vízbázisokra is, de itt a várható transzportfolyamatok megítélésénél a vízmű lokális depressziója által előidézett, felgyorsuló szivárgási folyamatokat kell figyelembe venni. A kézirat érkezett: 2000. II. 8. Liebe Pál oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI Rt.. Budapest) Hidrológiai Intézetének igazgatója.