Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Szlávik Lajos: Magyarország árvízvédelmének stratégiai kérdései

562 Szlávik Lajos Szólni kell még az ún. helyi vízkár-elhárítási feladatok nagyságrendjéről is. A kisvízfolyások összes hossza hazánkban 35 000 km, ebből 1500 települést több mint 1800 kisebb patak szel át, amelyek belterületi szakaszának hossza mintegy 6000 km. Az állami kezelésben lévő 5500 km kis vízfolyás 80%-a kiépült, 20%-a rendezetlen. Árhullámaik csökkentésére 169 millió összes térfogatú tározókapacitás szolgál. A kiépített medrek a külterületen a 3-10 évenként, belterületen a 30-50 évenként előforduló árvizeket képesek elöntés nélkül elvezetni. 1.4. A mértékadó árvízi előírások A magyarországi folyók ármentesítésének kezdetétől az árvízvédelmi töltések magasságát az előfordult legnagyobb árvizek tetőző szintjeihez viszonyítva határozták meg. Ehhez igyekeztek kiépíteni, erősíteni a védmüveket. Az árvizek tetőző vízszintjének növekedése a mértékadó árvízszintek újabb és újabb módosítását tette szükségessé. Emiatt nemhogy a különböző folyókon, de még azonos folyók különböző szakaszai mentén megállapított mértékadó árvízi paraméterek sem voltak összehasonlíthatóak, nem lévén azonos fizikai alapúak. Az adatsorok hosszának növekedése később már lehetőséget adott arra, hogy az árvizeket ne csak magasságukkal, hanem előfordulásuk gyakoriságával is jellemezzék. Ez a mértékadó árvízszintek fogalmának átértékeléséhez vezetett: a továbbiakban azokat már nemcsak az előfordult maximumokhoz, hanem a meghatározott gyakorisághoz tartozó szintekhez is kötötték. A hosszan tartó árvizek rámutattak arra is, hogy a védvonalak magassági előírásait ki kell egészíteni a tartósságra vonatkozó előírásokkal is. Megszületett a mértékadó árvíz fogalma, és kidolgozták az azokra vonatkozó előírásokat. A mértékadó árvíz — a jelenleg érvényes előírások szerint — azt a deklarált árvízszintet és tartósságot (együttesen: árvízi terhelést) jelenti, amellyel szemben az adott társadalomban biztonságos védelmet nyújtanak a mentesített területen élők számára, s amelynek elviselésére az árvízvédelmi müveket méretezni kell. Nagyságának megválasztása függ a társadalmi—gazdasági fejlődés adott fokán igényelt biztonságtól, és az ország (vagy az érdekeltek) gazdasági teherviselő képességétől, mint reális lehetőségétől. Előírás szerinti kiépítettségúnek tekinthető az a védvonal, amely a mértékadó árvízi terhelést biztonsággal elviseli. A tudományos eszköztár időközben bekövetkezett bővülése lehetőséget adott a mértékadó árvíz valószinüségi alapon történő meghatározására (OVH 1976, VITUKI 1976, Bencsik 1984). A mértékadó árvízi előírásokat három tényező együttesen jeleníti meg: — A mértékadó árvízszint értékére vonatkozó előírás szerint Magyarország folyóira a számított 100 éves átlagos visszatérési idejű jégmentes árvizet kell mértékadónak elfogadni. Kivételnek minősülnek Budapest, Győr, Szeged és az algyői olajmező védvonalai, amelyeket az 1000 év visszatérési időre méreteznek és az Esztergomdéli országhatár Duna-szakasz, amelynél a védmüveket az eddig előfordult legmagasabb jeges árvizek burkoló felszingörbéjére tervezik. — A töltések terhelésére mértékadó elöntések időtartama az adott szinteket 1%-os valószínűséggel meghaladó vízállások tartósságának napokban kifejezett időtartama.