Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Istvánovics V.-Somlyódy L.: Az ökológia, a természetvédelem és a vízgazdálkodás kapcsolata

Az ökológia, a természetvédelem és a vízgazdálkodás kapcsolata 547 környezet felelőtlen rombolásával szembeállítva, önmagában azonban viszonylagossága és szubjektivitása miatt ellentmondásos (Kis-Balaton). A természetvédelem szubjektív értékszemléletével éles ellentétben áll a mérnök szükségszerűen pragmatikus, a használati értékre alapuló szemlélete. A végső, közös kérdés azonban mindkettőjük számára az kell legyen, mi a kapcsolat az élőhelyek és fajok sokfélesége, az ökológiai rendszerek zavartalan működése és az emberi lét feltételeit megalapozó funkciói között? Hol húzódik természetátalakító tevékenységünknek az a határa, amely fölött a környezeti változásokhoz képtelenek vagyunk alkalmazkodni? 7. Záró megjegy zések a jövőről Ma még sok esetben mély szakadék tátong a mérnök és az ökológus világa között. A jövö mottója József Attila sora lehet: „Rendezni végre közös dolgainkat - ez a mi munkánk, és nem is kevés". De hol kezdjük ezt a munkát? Talán a tavak eutrofizálódása és az ellene való védekezés adja az egyik legjobb példát mérnök és ökológus együttműködésére. A víziökológusok gondolkodására megtermékenyítöen hatott az inkább mérnökinek nevezhető anyagmérleg-szemlélet. A kutatás területén magától adódott a munkamegosztás: a mérnök elsősorban a tavakat érő tápanyagterhelést vizsgálja, az ökológus feltárja, hogyan befolyásolja a tó életét a terhelés. Az eredményeket közös munkával szintetizálják a gyakorlat számára nélkülözhetetlen, de a tudományos megértést is segítő, előrejelzésre alkalmas anyagforgalmi modellekké. A biológiai történéseket a végletekig egyszerűsítve kialakult a vízminőség-szabályozás egyszerű, ám sok esetben nagyon hatékony „receptje": a foszfor korlátozza az algák szaporodását, tehát a foszforterhelést csökkentve kevesebb alga terem a vízben. Az idő múlásával a közös tapasztalatok - sikerek és kudarcok - egyre több ökológiai részlet „visszacsempészését" követelték a modellekbe. Ma nyugodtan állíthatjuk: a vízminőség-szabályozással foglalkozó mérnök éppolyan fogékony bizonyos algák „lelkülete" iránt, mint amilyen fontos ez a kérdés az ökológus számára. Más ökológiai rendszerek esetében is a közös problémák közös megoldását megalapozó közös kutatás lehet az a kezdőpont, amely mérnököt és ökológust közelebb hoz egymáshoz. Ehhez a prediktív ökológia fejlődésére, első lépésként rendkívüli mértékben leegyszerűsített kvalitatív és kvantitatív modellek alkotására van szükség. A lehetséges munkamegosztás módja világos: a mérnöknek kell vizsgálnia a felszíni és talajvízszint-változásokat, az ökológusnak kell feltárnia az ökológiai hatásokat, a modellezéssel pedig csak ezen ismeretek birtokában, együtt boldogulhatnak. IRODALOM Andrásfalvy В.: A Sárköz és a környező Duna menti területek ösi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt. Vízügyi Történeti Füzetek 6. Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda. Budapest, 1973. Aradi Cs.: A jelenleg érvényben levő, a vízgazdálkodást érintő természetvédelmi törvények, jogszabályok. Háttértanulmány a Magyarország vízgazdálkodási stratégiája az ezredforduló után c. projekthez, 1998. Aradi Cs. és Dévai Gy.: A folyószabályozás, belvízrendezés, a felszíni és a felszín alatti vízhasználatok