Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)

54 Szlávik L.—Ijjas I. — megelőző jellegű műszaki felülvizsgálatok és karbantartások elmaradása, — laboratóriumi vizsgálatok egy részének elmaradása, — fenntartás, üzemeltetés tárgyi feltételeinek elégtelensége, — az előírtnál alacsonyabb képesítésű személyek alkalmazása. A jövőben az ivóvíz szolgáltatás - s azon belül a fenntartás, üzemeltetés — fajlagos költségeinek inflációs mértéken felüli növekedése várható a felsorolt problémák előbbutóbb jelentkező negatív következményein tűi, a következő körülmények miatt: — periférikus területek szolgáltatásba vonása — víztisztítási technológiák alkalmazása, meglévő víztisztítók korszerűsítése, technológiai fejlesztése — a vízbázis védelemnek a díjban való szükségszerű megjelenése. Magyarországon a vízi közműveket üzemeltető szervezetek strukturális változása még nem fejeződött be. Nyilvánvalóan nem tartható az az állapot, hogy hatékony, szakszerű és biztonságos üzemeltetésre nem képes kis üzemeltető szervezetek fennmaradását központi támogatás segítse. Megoldásra vár a regionális vízmürendszerek üzemeltetésének normalizálása is a kiválási folyamatok ellen ható szabályozással. Az elkövetkező időszakban a víztermelő rendszerek fenntartását és üzemeltetését is érintő legfontosabb tennivalók a kővetkező két fő csoportba sorolhatók: — a vízi közművek üzemeltetésének szakmai követelményeit megállapító miniszteri rendelet érvényesülésének minél hatékonyabb ellenőrzése (vízügyi igazgatóságok) - jogalkotás, a meglévő törvények harmonizációja útján a vízi közmű üzemeltető szervezetek integrációjának elősegítése. Mindezek mellett az ivóvíz- (víz- és csatorna-) szolgáltatás igazi fejlődése a nemzetgazdaság általános növekedésének függvénye. A lakások 48%-os csatornázottsága mellett még viszonylag jelentős szerep jut a közműpótló megoldásoknak, melyek a lakások mintegy 30%-ánál biztosítják a szennyvíz-elhelyezést. Felmérések szerint a közműpótlók kétharmada szakszerűtlennek minősül már kialakításában is, így a tulajdonos által biztosított fenntartás, üzemeltetés sem felelhet meg a közegészségügyi, környezetvédelmi és vízügyi szempontoknak. Az alapvető megoldás a csatornázás térnyerésétől várható, emellett azonban szükséges a megmaradó, vagy új közműpótlók szakszerűségének biztosítása is, melynek elérése elsősorban helyi önkormányzati feladat. A nem közüzemi szféra másik nagy területét a közintézmények és ipari üzemek egyedi szennyvíz-elhelyezése, illetve a közcsatornára csatlakozó kibocsátók szennyvíz előttisztítása jelenti. Ebben a körben különös súllyal esik a latba az üzemeltetés szakszerűsége, mert az említett szervezetek gyakran nem alkalmaznak megfelelő szakembert. Kedvező esetben a közintézmények, ipari üzemek csatornamű szakvállalatot bíznak meg az üzemeltetéssel szerződéses formában. Az ipari szférában zajló tulajdoni változások általában a gyártási tevékenységek, szennyvíz mennyiség és minőség változásával járnak együtt. Bonyolultabb esetben több tulajdonos és tevékenység is megjelenik egy régi telephelyen. A meglévő szennyvíz-elhelyezö (elvezető, tisztító) rendszerek szükséges átalakítását, új létesítmények létrehozását élővíz befogadó esetében vízjogi engedélyezési eljárás keretében kell rendezni, míg a