Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Istvánovics V.-Somlyódy L.: Az ökológia, a természetvédelem és a vízgazdálkodás kapcsolata

536 Istvánovics V.-Somlyódy L. 0,8Erdô, bozótos Fásszárü évelők Szárazföld Lágyszárú fajok. Mocsárrétek változatos morgológiai és fiziológiai alkalmazkodás Mocsári Víz fölé emelkedő (emergens) fajok 's -0,8- 3 —minimum Víz alá merült és úszólevelü fajok Vízi Állandó vízborítás (2-1,00 2 4 6 8 10 Gyakoriság (1927-1980) Növényzet típusa Fajok jellemzői 5. ábra. A vízgazdálkodás hatása a vizes élőhelyek fő növénytársulásaira Figure 5. Effects of water management on the major plant communities of wetland habitats Bild 5. Auswirkung der Wasserwirtschaft auf die hauptsächlichen Pflanzengemeinschaften der aquatischen Biotope рис. 5. Влияние водного хозяйтсва на главные фитоцёнозы влажных биотопов berke) olyan egyirányú környezeti változások, amelyek lehetetlenné teszik a vizes élőhelyek társulásainak ciklikus regenerációját. Az Alföld homokterületein (Nyírség, Duna—Tisza köze) vizes élőhelyek sokasága — buckaközi lápok, szikes tavak, efemer padkaközi vizek — a felszínre szivárgó talajvízből táplálkozik. Az efemer szikes vizek növénytársulásai számára a kora tavaszi vízborítottság kritikus. A hidrometeorológiai és helyi hidrogeológiai viszonyoktól függően változhat a vízborítás évszakos eloszlása és mélysége, vagy a vízborított terület nagysága. A Balaton-felvidék peremterületén jellegzetesek a források táplálta tőzeglápok. A lápi növényzet az időszakos kiszáradást sem vészeli át. Ezeket az élőhelyeket elsősorban a vízelvezetés — a nyírvizek lecsapolása, a Duna—Tisza közi hátság vízrendezése, túlzott talajvízkivétel, a dunántúli bányák karsztvízének szivattyúzása veszélyezteti. A Kiskunság unikális szikes tavai, mocsarai a lefolyástalan buckaközi laposokban alakultak ki. A mozgó homok megkötését célzó intenzív erdő- és szőlőtelepítés mértéke а XX. század közepére meghaladta a terület víz szempontjából vett eltartóképességét. Az 1940-es és 1960-as belvizes évek után felgyorsult a homokhátság lecsapolása. A Kiskunsági Nemzeti Park területén az utóbbi 30 évben tartósan és erőteljesen (átlag 0,80-1,00 m-rel) süllyedt a talajvízszint. 1980-tól a szikes tavak zöme már kora nyáron kiszáradt, 1983-ban a nagyobb tavak (Kondor-tó, Csira-szék) is erre a sorsa jutottak. Más tavak (bócsai Szappanos-tó) tavasszal is szárazon álltak, a mederbe szikes gyeptársulások nyomul-