Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

516 Somlyódy L.—Hock В. alatt - az EU-csatlakozást kielégítő program sikeres implementálása esetén - a felszíni vizeket érő kibocsátások a negyedére-őtődére csökkennek. Növelő tényező a csatomázás, csökkentő pedig a szennyvíztisztítás. Ez párosul a felszín alatti vizeket érő szervesanyag-emisszió mintegy 50%-os mérséklődésével (amelyik a „sérülékenység" függvényében területileg erősen változó). Az oxigén- és tápanyagháztartás jellemzői a Dunán, a Tiszán és a nagyobb folyókon alig változnak majd (a mikrobiológiai állapot természetesen kedvezőbbé válik). Lényeges, osztálykülönbséget is eredményező javulás, a kis hígítási arány miatt a 10 m

3/s alatti, kisebb vízfolyásokon (és patakokon) következik be. Ennek mértéke függ a szennyvíztisztítástól, de összes foszfor tekintetében akár romlás is bekövetkezhet, ugyanis a csatornázás terhelésnövelö hatását a tisztítás nem biztos, hogy kiegyenlíti (Somlyódy et al. 2000b). A többi emisszió-összetevő jövőbeni alakulásáról csak „találgatni" tudunk. A nagyobb ipartelepek - ahogyan ez már ma is sokfelé történik — minden bizonnyal a legkorszerűbb gyártási és tisztítási technológiákat fogják alkalmazni (a zöld „imázstól" is hajtva) és a múlthoz képest feltétlenül pozitív a kevésbé szennyező iparágak előretörése. A közepesek és kisebbek „habitusa" nehezen kiszámítható. A sok kis kibocsátás nehezen ellenőrizhető (valóban nehezen ellenőrizhető?) és félő a „sok kicsi sok szennyezéshez vezet" hatás megjelenése. Talán még kevesebb mondható a mezőgazdaságról, amelynek átalakulásai, a birtokszerkezet és a tulajdonviszonyok változásai nehezen mérlegelhetök. Egy-két évtizedes távlatban - valószínűen háromféle üzemméret (nagyüzem, 20-80 ha közötti közepes méretű gazdaság és 20 ha alatti kisüzem) fog kialakulni. A műtrágyahasználat minden bizonnyal növekedni fog, de a múlttal szemben meghatározó lesz a gazdaságos termelés megvalósítása (Ijjas 2000). A települési vízgazdálkodás beruházási költségigénye nagyságrendileg 1000 milliárd forintot tesz ki (Somlyódy et al. 2000b). Az ipari határértékek betartása, a meglévő bevezetések megszüntetése (beleértve a kis hányadot képező állattartó telepekét is) és a keretirányelvnek megfelelően a , jó minőségű állapot" elérése érdekében a korábbi károsodások felszámolása együttesen körülbelül ugyanekkora terhet jelent (Garáné 1999). Kedvezőtlen esetben az emissziók növekedése és ennek eredményeként a vízminőség romlása következik be (ugyan utóbbi mértéke sohasem fogja elérni a múltban megfigyeltet). Ennek a forgatókönyvnek a bekövetkezése nagymértékben függ attól, hogy a környezetszabályozás mennyire erősödik meg a politika szintjén és a gyakorlatban egyaránt. A határon túli hatások tekintetében kedvező, hogy a Duna vízgyűjtőjén felettünk elhelyezkedett országok közül Németország és Ausztria területén befejezéshez közelednek azok a szennyvíztisztítás fejlesztési programok, amelyek az EU előírásainak megfelelnek. Ipari szennyvíztisztításuk is fejlett. A mezőgazdaságban a mütrágya-felhasználás lényeges növekedése nem várható. így ezen államok területéről az emisszió lényeges változására nem számíthatunk. Csehország területén — a volt МЖ-hoz hasonlóan - súlyos a helyzet. Különösen érvényes ez a megállapítás a morva iparvidékre, amelynek (nagyrészt) tisztítatlan, elsősorban ipari szennyvizei a Moraván keresztül érik el a Dunát. Ilyen szempontból az osztrák vízminőségi térképek Moravára vonatkozó osztály változásain mérhetjük majd le a cseh területen bekövetkező emissziócsökkenéseket (a Morava folyó Ausztria egyetlen