Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)
A mag \' ar vízgazdálkodás jellemzése (EUROWATER) 51 A saját célú víztermelő rendszerek fenntartása és üzemeltetése a tulajdonos feladata. Az ipari üzemek körében végbemenő privatizáció, tulajdonos váltás egy régi telephelyen több új tulajdonos megjelenése, számos problémát okoz. Gyakran nemcsak a tulajdonos, hanem a tevékenység is megváltozik, s ez a korábbitól eltérő igényeket jelenthet a víztermelő rendszerrel szemben. Még bonyolultabb a helyzet több új tulajdonos és tevékenység megjelenése esetén, mert a víztermelő és ellátó rendszer általában nem megosztható. A változások nyomon követése és befolyásolása nehéz, de a vízjogi engedélyezési eljárás keretében a vízkészlet-gazdálkodási szempontokat érvényesíteni kell a vízkészletek védelme érdekében. A közüzemi szférában lényeges változásokat hozott a rendszerváltozás, melyek érintik a víztermelő rendszerek fenntartását és üzemeltetését is. Az önkormányzati törvény megalkotásáig a lakosság vízellátásáért (és csatornával való ellátásért) az állam volt a felelős, a vízmű (és csatornamű) létesítmények állami tulajdonban voltak, s a termelést és szolgáltatást, a víztermelő (és szennyvíz-elhelyező) rendszerek fenntartását és üzemeltetését kezelői minőségben kisebb részben állami (5), nagyobb részben tanácsi alapítású vállalatok (28) végezték. Bár a vállalat működési területére egységes szolgáltatási díj megállapításának alapját a termelői ár képezte, a kettő között országos átlagban nézve is lényeges differencia alakult ki. Az eltérő adottságok miatt működtetett, központi költségvetésből finanszírozott díjkiegyenlítési rendszer, mely országos közelítést szolgált, az 1980-as évek végére már átlagosan a termelői ár 4/5-ének fedezetét biztosította. A szolgáltatásért fizetendő díj és annak valódi értéke jellemzően nem találkozott, s ez a tradíció önmagában is nehezíti a vízi közműszolgáltatásban a piacgazdasági viszonyok érvényesülését. Az 1990-ben megalkotott önkormányzati törvény a lakossági vízi közmű ellátást a helyi önkormányzatok felelősségi körébe utalta és a vízellátást kötelező, a szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítást pedig nem kötelező feladatként írta elő. Intézkedés történt a feladatok ellátásához szükséges, vagyon átadásáról is. Ennek megfelelően átadásra került az önkormányzatok részére a tanácsi vállalatok, vagyona, továbbá az állami vállalatok, vagyonából a műszakilag leválasztható települési vízmüvek (és csatornamüvek). Az önkormányzati, vagyonátadást követően, ahhoz kapcsolódóan azonnal megindult az üzemeltető szervezetek szétaprózódása. 1998 végére 314-re nőtt a vízellátási szolgáltatást nyújtó üzemeltető szervezetek száma (közülük 143 csak vízszolgáltatással, 171 csatornaszolgáltatással is foglalkozott) A szolgáltatás szakmai színvonalának és biztonságának lehetséges megőrzése (és ha kell, javítása), az egységesség és az ellenőrizhetőség érdekében a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendeletben szabályozta a vízi közmüvek üzemeltetésének követelményeit. Az elsődleges jogszabályi változások záró elemeként az üzemeltetési rendszer megváltozott struktúrájához igazodóan, valamint az ellátási felelősség és az ármegállapítás összhangjának biztosítása érdekében módosításra került a vonatkozó törvény, s ez alapján az önkormányzati tulajdonú vízműből szolgáltatott ivóvíz (és csatornaművel biztosított szennyvíz-elvezetés és tisztítás) díját 1994. január l-től a települési önkormányzat képviselőtestülete állapítja meg, mint tulajdonos.
