Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

A vízminőség és szabályozása 509 detü nitrát-szennyezéssel szembeni védelmet, a települési szennyviztisztitás és a szolgáltatott ivóvíz minőségi követelményeit. A vizek védelmével kapcsolatos teljes közösségi joganyag újragondolás alatt áll. Ennek eredményeképpen született meg 1996 óta tartó munkával a vízügyi politikáról szóló keretirányelv, amely a közösség eddigi vízvédelmi szabályozását egységes alapokra helyezi. A 30 cikkelyből és 10 mellékletből álló mintegy száz oldal terjedelmű összeállítás egy jogszabályon belül szabályozza a felszíni és a felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelmét, hosszú (több évtizedes) távlatra. Országhatároktól függetlenül, teljes vízgyűjtőterületre (például Duna-medence) írja elő cselekvési programok koordinált elkészítését és végrehajtását. A tervezet központi gondolata (Somlyódy 2000a) a felszíni és felszín alatti vizek ,jó állapotának" biztosítása, egységes környezeti és vízgyűjtő-területi szabályozási keretbe illesztve. A célok tartalmazzák az ökoszisztémák védelmét, az ivóvízellátást és a gazdasági szektorok vízellátásának fenntartását, valamint az árvizek és a szárazságok hatásainak csökkentését. A keretirányelvet erős integráló törekvés jellemez: a különböző vizek együttes védelme, a mennyiség és minőség integrálása, a szennyezések csökkentésének kombinált megközelítése (vízminőségi célállapotok, megelőzés és az emisszió csökkentése révén), a pontszerű és diffúz terhelések szabályozása, valamint az egyéb környezeti elemekkel való hatások figyelembe vétele. A keretirányelv a „szubszidiaritás " elvére épül. Csak olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket EU szinten kell, vagy ott a legcélszerűbb szabályozni. A hazai vízügyi jogrendszer és a keretirányelv (valamint a benne hivatkozott vízzel kapcsolatos joganyagok) között az a lényeges különbség, hogy az EU-szabályozás csak a vízgazdálkodás egy részére vonatkozik, annak egyéb területeivel (például a gazdasági szektorok vízigényének kielégítésével) kapcsolatos jogi kérdéseket a nemzeti vízügyi jog szabályozhatja a tagállamok sajátosságainak megfelelően. A szabályozás természetesen nem lehet ellentétben az EU jogrendszerével (Ijjas 1998). Kivétel a fenti megállapítás alól az ivóvíz-kitermelés kérdése, amellyel külön cikkely foglalkozik. A keretirányelv részletesen kidolgozott határidőrendszerrel rendelkezik. A keretirányelv az Offical Journal of the European Communities-ben történő megjelenése pillanatában lép érvénybe

1, és minden határidő innentől kezdve számít. A folyamat jellegét jól érzékelteti a bevezetés nagy időléptéke: a legkorábbi megnevezett határidő két év, míg a legkésőbbi tizenkilenc év. 4.1. Értelmezési problémák és jogi szabályozás A keretirányelvben használt szakkifejezések jogi fogalmak, amelyeket pontosan kell átvenni, mert félreértelmezésük komoly károkat okozhat Magyarországnak nemzetközi szinten, és az országon belül konfliktusok forrása lehet. A keretirányelv 2. paragrafusa 36 fogalmat definiál, melyből 14-nek a megfogal1 A Keretirányelv 2000. XII. 22-én megjelent az EU hivatalos lapjában. (Directive 2000/60/EC of the European Parliament and of the Council of 23 October 2000 establishing a framework for Commmunity action in the field of water policy) (A szerkesztő).