Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

490 Somlyódy L.—Hock В. A Balaton algásodása országos súlyú problémát jelentett. Az átfogó vízminőségvédelmi stratégia eddig megvalósított elemei - jelentős beruházások árán — 40-50%kal csökkentették a tó külső összes- és biológiailag hozzáférhető foszforterhelését (ÖP és ВНР). A fitoplankton biomasszája a korábbi, legkedvezőtlenebb Keszthelyi-medencében 1994-et követően sokat javult (főként az üledék korábban feltételezettnél gyorsabb felújulása és a belső terhelés ezzel összefüggő számottevő csökkenése következtében (.Istvánovics-Somlyódy 2000), de szintje a tóban, összességében még mindig magasabb a kívánatosnál (Somlyódy-Banczerowskiné 2000). A Balaton vízminőségszabályozása messze nem lezárt kérdés: a tó jelenlegi, átlagosan évi 70 tonna körüli ВНР terhelését mintegy felére kellene tovább csökkenteni (az ÖP terhelés a BHP-nek valamivel több mint kétszerese; Clement et al. 2000, Istvánovics et al. 2000, Jolánkai 2000). Ez távolról sem könnyű feladat: a terhelés mintegy 2/3-át kitevő diffúz (mezőgazdasági és települési lefolyás) eredetű terhelés csökkentése rendkívül költséges, és ráadásul ezek megvalósítására nem rendelkezünk biztos receptekkel. Diffúz terhelésről beszélünk akkor, amikor a különböző tápanyagok nem valamely jól körülhatárolható forrásból — pl. szennyvíztelepről — érkeznek a vizekbe, hanem „bárhonnan" a légkörből, a felszíni lefolyás közvetítésével a földekről, az utakról, a településekről, a talajvíz beszivárgásából. A fogalom a hetvenes évek óta ismert. A diffúz terhelés nagy területekről kis koncentrációban érkezik, ezért sokkal nehezebb és drágább kezelni, mint a kis területen hagy kontcentrációban képződő pontszerű terhelést. A diffúz terhelés jelentős hányada közvetlenül a mezőgazdasági termeléshez és a települési lefolyáshoz kötődik. Mértéke a területhasználat módjától függ. A Duna hazai vízgyűjtőjén a folyóba érkező foszforterhelés fele, a nitrogénterhelés közel kétharmada diffúz eredetű. A pontszerű szennyezés növekvő hányadának kezelésével, a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztésével a diffúz terhelés aránya növekszik. A Balaton keleti medencéinek parti településeiről például a szennyvizet kivezették, a többi parti településen és a vízgyűjtő nagyobb városaiban bevezették a kémiai foszforkicsapatást. így ma a Balaton foszforterhelésének kétharmada lehet diffúz eredetű. A tavak eutrofizálódása elleni védekezés legfőbb módszere a fejlett országokban, az 1970-es években a szennyvíztisztítás fejlesztése volt. A mezőgazdasági vízgyüjtőjü sekély tavak vízminőségének szerény javulása, a folyóvizek és a talajvíz nitrátosodása, a tengerek eutrofizálódása az 1980-as évek végére nyilvánvalóvá tette, hogy a diffúz terhelések kezelése kulcsfontosságú. Ezt ma még egyetlen országban sem sikerült kielégítően megvalósítani. Egyre több fejlett országban vezetik be, vagy tervezik bevezetni a következő környezeti intézkedéseket, illetve azok kombinációit: — a műtrágya-támogatások leépítése a pazarló felhasználás megszüntetése érdekében; — a műtrágya-felhasználás csökkentése adókkal és a szervestrágya-használat támogatása; — az állati trágya felhasználásának törvényi szabályozása, a szervestrágya-felhasználás tilalmi időszakainak bevezetése a nitrogén- és/vagy foszforveszteség csökkentése érdekében; — „Tápanyag Könyvelés" vagy „Tápanyag Kezelési Program" bevezetése - a cél az, hogy a gazdálkodók hatékonyabban használják fel a trágyákat, elkerüljék a túladagolást; — hatékony tápanyag-visszaforgató rendszerek és „ökotechnológiai" módszerek alkalmazása, pl. vizes élőhelyek és más védőzónák helyreállítása a tájökológia elveinek megfelelően;