Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
3-4. szám - Simonffy Zoltán: A hazai vízigények és vízkészletek stratégiai szempontjai
470 Si tnonffy Zoltán másrészt a tenyészidöszakra jellemző aktuális párolgás csökkenése (5-20, 20-45, 50-80 mm) határozza meg. Ezek a változások a jelenlegi viszonyokra érvényes átlagosan 300 mm-es öntözési vízigényt, mintegy 40 mm, 90 mm, illetve 150 mm-rel növelik, az igények növekedése tehát 13% és 50% közötti (Nováky 2000). Az éghajlatváltozásnak a szabad vízkészletekre gyakorolt hatása jelentősen eltér a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén. Az elöbbin a felszíni vízkészletek mintegy 8-10-20%kal csökkennek, a felszín alatti vízkészletek pedig gyakorlatilag nem változnak (söt az első két forgatókönyv szerint kismértékű növekedés a valószínű). Ezzel szemben a Tisza vízgyűjtőjén a felszíni vízkészletek csökkenése a forgatókönyvtől függően 30%, 40%, 60%, még látványosabb változásra lehet számítani a felszín alatti készletek esetében: az előrejelzett csökkenés 25, 50, 80% (Simonffy 1999b). Az igényekben és a készletekben bekövetkező, lehetséges jövőbeni változásokat együttesen jelzi az öntözhető területek nagysága. A különböző forgatókönyvekhez tartozó értékeket a IV. táblázatban foglaltuk össze. Az öntözéssel kapcsolatos forgatókönyvek alapján levonható legfontosabb következtetések: - A jelenlegi, alacsony szintű öntözés (1300 km 2) minden forgatókönyv esetén, még technológiaváltás nélkül is fenntartható. A mai viszonyokhoz képest a változás kettős: egyrészt minden alternatíva esetében a felszíni vizekből nagyobb területet öntöznek, mint a felszín alatti vizekből, másrészt mivel a Tisza vízgyűjtőjének vízkészlete érzékenyebben reagál az éghajlatváltozásra, ez utóbbit is tartalmazó forgatókönyvek esetén az öntözés súlypontja a készletek szempontjából áttevődik a Duna vízgyűjtőjére (a Duna-völgyi-főcsatorna menti területekre, a Kisalföldre és a Dráva menti területekre). - A reális fejlesztési elképzelésekhez (IV. táblázat) tartozó 3000 km 2-es öntözés fenntartható minden olyan forgatókönyv esetén, ami figyelmen kívül hagyja az éghajlatváltozást. Az éghajlatváltozás enyhe és közepes változata esetén technológiaváltás (9. forgatókönyv), kedvezőtlen mértéke esetén készletnövelő beavatkozások (10. forgatókönyv) is szükségesek. Ezek mértékétől függően az öntözhető terület nagysága 3500 km 2-ig növelhető. - Az „optimista" fejlesztési változathoz tartozó 8300 km 2-es öntözés (IV. táblázat) egyetlen vizsgált forgatókönyv esetén sem valósítható meg. Ez csak abban az esetben volna lehetséges, ha — mindenütt víztakarékos technológiákat alkalmaznának, — hatékonyabbá válna a készletek hasznosítása (kis tározók létesítésével vagy éjszakai öntözéssel a teljes mederben lefolyó, egyébként hasznosítás nélkül elfolyó készlet felhasználható, vagy a felszíni és a felszín alatti készletek kombinált hasznosítása oly módon, hogy a vízigénycsúcsok idejére koncentrált, felszín alatti vizekből származó öntözés lehetővé tegye a kritikus időszakon kívüli, bőségesebb felszíni készletek bevonását az öntözésbe) — a Tisza külföldi vízgyűjtőjén az összes tározási lehetőség kiépülne, és a külföldi vízhasználatok a jelenlegi szinten maradnának, — mintegy 70 m 3 s ' dunai kisvízi hozamot átvezetnének a Mezőföldre, vagy a Tisza völgyébe (Duna-Tisza-csatorna).
